Amikor csapzott vagy és “lóg a nyelved”,
amikor a tükörből is kinevetnek,
amikor visz, de nem bír a lábad,
amikor magadat régen láttad,
amikor lepattannak rólad a jó tanácsok,
s már azt se tudod, te mondtad vagy mások,
amikor bárhová menekülnél,
de nincs hajó a kikötőnél,
és ha bármerre nézel, csak rácsok,
s olyan ismerős-féle a családod,
akkor állj meg néhány órára, napra,
csodálkozz rá minden pillanatra!
Tanulj meg semmit-semmiért csinálni,
tanulj meg újra járni és megállni,
engedj meg minden jót magadnak,
és legyél hálás, ha végre önmagad vagy…
Örülj, hogy tested, lelked újra összerakva,
simulj a téged váró, ölelő karokba!

A holnapot írd egy tiszta lapra!