Anyám álma a békességet vágyta,

csendesen libbent sóhaja a légbe,

ha apám borgőzös hangja harsogott,

behúzódott egy csendes helyiségbe.

 

Anyám rendkívül egyszerű asszony volt,

tetteit kísérte szolid szerénység.

Szalmával tömött kemény derékalján

született méhéből öt kis reménység.

 

Anyám keze alatt égett a munka,

libát tömött, gázolt állatok almán…

robottól megkérgesedett tenyere,

mint bársony, simult gyermekei arcán.

 

Anyám korán halt. Igazán nem is élt,

csak őrölte éveit a sors malma.

Szívünkben tiszta forrás ő, és tudom:

bármelyikünk helyette-érte halna.

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…