Hallgat a táj. Sejtelmek és titkok.

Víz csobog, csilingel hegyoldalban,

bukdácsol le sziklákon, köveken

kavics-mozaikmedrű patakba.

 

Zöld lombsátor a kékes ég előtt,

pufókon pöfeteg felhőpöttyök,

hasukat aranyfényben fürdetik,

virágokon zümmögnek a böglyök.

 

Nyugodt, szépséges léleksimulás,

lustán hömpölyög a folyó tova,

a mozdulatlan felszínen szinte

mint tükrön, csillog a Nap sugara.

 

Szellő nem rezzen, levél sem moccan,

Kabócák zenélnek, mesél a pagony.

Csepp-csepp, lopva megered az eső,

lombsátoron át rám hullik. Hagyom.

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…