Ha gondolsz rá, hogy újra láss,

nézz be hozzám! Várlak, kedves.

Ne félj, a múlt nem zaklat fel,

a szívem már szelíd, csendes.

 

Tovalibben, szellő szárnyán

figyel egy régvolt darabka,

csipkés felhőknek lágy ölén

múlt képét űzi, zavarja.

 

Kutakodok emlékek közt:

– első randevúnkra várok,

virágot hozol, jössz felém,

szerelmes gerlepár egy ágon… –

 

Gyűrt képű idő. Már régen

engedett büszkeségéből,

kortól málló sziklák ábrándos

sóhaja visszhangzik völgy felől.

 

Elfogyott már a vádló szó,

hagyom mellém bújni a csendet.

Mosolyogj, ne szólj, ne ígérj,

csak jöjj, látogass meg, kedves!

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…