Én egy folyó vagyok, Te két oldalt a part,
Mi enged, hogy folyjak, de a medrembe tart.
Mi vezeti az utam, s néha sebes az ár,
Majd a tengerbe ömlök, de vissza, hazavár.

Te vagy az ág, s azon én vagyok a levél,
Az ág nekem mindig a szélzenével mesél.
Mi magához fog, ha vinne messzire a szél,
S csak akkor enged, hogyha tudja, mi a cél.

Tíz ujjadon viseled az összes gondom, bajom,
Neked zengem minden nap a néha rémes dalom.
A szívemnek közepén majd mindig is Te leszel,
Bárhol vagy e világon, vagy akármit is teszel.

Én könyvlap is vagyok, s Te vagy a borítóm,
Mi összefog mindent, a tartóm, a szorítóm.
Egy doboz is vagy, miben benne van minden,
Mit az évek során a hátamon magammal vittem.

Ha elmúlik minden, egymásnak itt leszünk,
Az utolsó órákban is összeér két kezünk.
S ha megkérdezi valaki, mi legyen ezután,
Csak azt felelem, boldog legyen az anyukám.

Németh Amina az Irodalmi Rádió szerzője. Az első feljegyzett dátum szerint a verseimet 2012 óta költöm, azóta minden…