El kell, bizony neked mesélnem kérlek…
Fölöttébb ideges, zord vagyok, kérlek…
Legszívesebben pofon vágnám, kérlek…
Ha lehetne… neki joga van, kérlek.

Ma ballagáson voltunk, mi felemelő
Volt, sőt, azt is mondhatnám lélekemelő.
Ötvenegy éve, óh, régen itt ballagtam
Az életutamra valót én itt kaptam…

Ahogy felhangzott a himnusz…
Mi történt, nem élet humusz.
Csoportokban beszélgetett vagy ötven
Vendég, fiatal nemzedék, úgy negyven.

Tovább heherésztek, csevegtek,
Mint madarak csak csiviteltek.
Közben hittel hallgattuk himnuszt…
Emberek! Hallgattuk a himnuszt!

Rossz érzésem támadt az új jövőképtől
Mi előbukkant, lecsapott semmiségből…
Emberek! Süket a fiatal nemzedék,
Vagy más itt a helyzet és nincs is segítség?

Vecsés, 2013. június 14. – Kustra Ferenc