Az igazságtalanság gönceit
ledobtam magamról,
s ma itt állok pőrén,
lelkem tükre előtt
egy évtizednyi pillanatig,
testem vizsgálva,
lelkem boncolva,
kitárva énem titkait.

Nyolcvan kiló hús,
és csont és víz,
és vér,
és köröm és haj,
és sok régi baj,
és új, ami majd elér.

Nem enyém az élet,
én csak bérlője vagyok,
értékelni tudom a mennyeket,
mert megjártam már a poklot.

Vérnyomás, infarktus,
zsibbadó láb és cukor.
Egyre szűkölő erek
hálózzák be testem,
kacskaringóznak,
eldugulnak és lyukadnak,
talán ez lesz egyszer
a vesztem.

Ma működik még a gépezet,
dobog a szív és szuszog a tüdő,
de csikorog már sok izület,
fájnak az évek, mert rohan az idő.

De most még
tetterő feszül bennem,
még előre nézek,
még úgy érzem, messze van a vég,
de arra kell gondolnom,
hogy egyszer én is elmegyek,
itthagyom minden gondom,
hogy por és hamu legyek,
megírtam hát
ezt a kis végrendeletet:

Lelkemben itthon vagyok,
minden percemet ismerem,
mindenem, amim van, rátok hagyom,
ne jöjjön a sírba velem.

Rátok hagyom a szeretetet,
mely nélkül az élet mit sem ér,
mert hús nélkül lehet élni,
de meghalunk, ha nincs kenyér.

Rátok hagyom a Virágvasárnapot,
de nem adom oda a Nagypénteket,
s bár Nagypéntek nélkül nincs feltámadás,
megbocsátom nektek minden vétketek,
Ti pedig bocsássátok meg
az én kudarcos és néha sikeres életemet.

Fölépítettem önmagam várát,
újat építeni nincs erőm,
magasra törni már nem akarok.
Hadd kóboroljak még egy kicsit
a végtelen, a szabad mezőn,
hadd örüljek annak, akit szeretek,
addig, amig nem kell mondanom:
szeretteim, bús világ,
Isten veletek!
.

Papp András az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2007. cím birtokosa. "Születtem 1938-ban Nyíregyházán. Édesanyám cseléd volt, édesapám kőműves,…