Narancsosra festette a hullámokat

a tó vizén a felkelő nap sugara.

A mólót még hűvös fuvallat nyaldosta,

áttetsző párában időz a hegy lába.

 

Csendesség telepedett még a vidékre,

az égivándorok is most ébredeztek.

A tehetetlenség néma dühe végett,

a teste szinte oszloppá merevedett.

 

Csak tartotta kezében a lyukas szákot,

nem kereste már az igazi bűnbakot.

Előtte órákon küzdött zsákmányával,

most itt feszeng egy feneketlen hálóval.

 

Magát nem kímélve állt hadban a hallal,

ahogy a szakértők a könyvben megírták.

A módszereket felváltva alkalmazta,

mégis úgy érzi, hogy őt most kirabolták.

 

Mire a harcsát végtére becserkészte,

a háló beakadt egy kiálló fémbe.

Itt maradt egyedül, magában merengve,

a hal elúszott a tó végtelenjébe.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…