Sötét felhők leple alatt didergek,

zavaró ez a kietlen pillanat.

Az aggodalom húrjai pengenek,

várakozás növeli az izgalmat.

 

A rút tehetetlenség fátylat növeszt,

az idő a célba érésnél megáll.

Hiába hajszolom most az örömet,

még a görcsös képzelet is molesztál.

 

Jöhetne már, vagy szólhatna valaki,

a csendességben lelkem egy tűzvirág.

Alig bírom a testemet tartani,

amikor átváltozik a külvilág.

 

Remegő kezemben lelet kiváló,

a boldogság szívemig behatoló.

( szonett)

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…