Élénken fütyül a tavaszi szél,

rezgeti a fák friss leveleit.

Vígan énekel a sárgarigó,

közben farkát hozzá billegeti.

 

Az azúr tenger is megbolydult már,

hullámait a partjára veti.

Beindult a sors szinfóniája,

a mai formációkat kelti.

 

Hol  összeölelkezve jár,

mint, ahogy a szerelmes szereti,

hol körbe keringőzik a térben,

még a fordulatot is élvezi.

 

Majd ropogósra veszi a taktust,

mozgatja, mi közelébe akad,

vígságát semmiképp se feledi,

titkos vágy újra és újra sarjad.

 

Ropjuk a létünk fonalán végig,

ámde a ritmusból ne essünk ki!

A káoszt a lélek nem szereti,

az élet táncát meg kell becsülni.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…