Süthet rá bármilyen fényesen a nap,

ő mérhetetlenül gondterhelt marad.

Szemeit mélyen lesütve mélázik,

fátyolos arca könnycseppektől ázik.

 

A víz öleli most a mólón körbe,

egyedül a bajában elmerülve.

Hiába hibátlan a test kívülről,

ha borzalmas kór kínozza belülről.

 

Betelepedett hozzá álnok módon,

mint a vadállat jár át a kordonon.

Valaha kiűződik-e belőle?

Lesz- e majd nyugta, víg élete tőle?

 

A holnapi napon tipródik egyre,

újabb terápiával lesz kezelve.

Állapota összeomlik hirtelen,

a mellékhatásoké a győzelem.

 

Bízz az angyalokban, törődnek veled!

oltalmazó szárnyukkal óvnak téged.

Érlelődik öröm, derű a parton,

kerül még kitartásodért jutalom.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…