Ragyogó júniusi napra ébredtünk,

enyhe szellő rezegtette az ágakat.

Indult a fantázia, tervezni kezdtünk,

bejárjuk ma a környékbeli tájakat.

 

János -hegyi kilátóhoz vezet utunk,

libegővel kényelmesen emelkedünk.

A zöldellő lombsátrak fölött feljutunk,

a kilátásban derűsen gyönyörködünk.

 

Fentebb, a kaptatón, nagyokat szusszantunk,

a látképen ámulunk, mint egy festményen.

Tiszta levegőből nagyokat szippantunk,

távcsővel pásztázunk körbe az erkélyen.

 

Több már, mint száz évre visszaemlékezünk,

korának legnagyobb ilyen épülete.

Bástyája a húsz méterre áll felettünk,

Erzsébet királynéról lett elnevezve.

 

Fentről a látvány csaknem leírhatatlan,

a fotó is kevés visszaadni pompát.

Akkor velem a táj körbefordult lassan.

Milyen gyönyörű a hazám, ez az ország!

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…