Álmomban sem gondoltam

Álmomban sem gondoltam
Hogy nyolcvan felé jártamban
Mikor éltem termése
Végső aratásra vár,
S reggeli madárfütty jelzi
A földi ébredés édes illatát
Mikor megszólal a telefon
Melyből árad szeretteim
Aggódó kíváncsi hangja
Bizonyságot kívánnak szerezni
A vírus ,vajon elkerült-e
És az új betegek növekvő száma
Az áldozatok szomorú halála
Reggeli fohászunkat tetőzte
S a kinti időt szemlélve
Próbálom tagjaimat mozgatni
Zártságunkból kihámozott
Szolid reggelimet fogyasztani
Ablakomból kitekintve
Az utcák némaságát figyelve
Hamis ábrándjaimat kergetve
Mely a múltamat kerülgette
Egy fiatal pár megjelenése
Életkedvemet visszahelyezte
Ki gondolta volna,
Hogy éltem hajnalán
Gyógyító munkám megszakítva
A segítő kezem helyett
Az áldozati bárány
Szerepét nem várom
Szeretteimtől elzárva
A szabadulás perceit kívánva
A világ látszatirányítóinak
Hazánkat vádoló szerepét látva
Az nyújtja a reményt számunkra,
Hogy olyan vezetőnk van
Ki választottaival fáradhatatlanul
Vigyáz az elvesztett álmunkra
Melyben nem gondoltam volna
Megérem hogy századunk
Legnagyobb politikusa
Kortársa lehettem és
Áldásos tevékenységét élvezhessem
Az maradt a leghőbb vágyam
Hogy az ujjáéledést sikerrel zárja
Így nyugodtan hajthatom fejem
Az Úr puha párnájára.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…