Előszó.

Egy regény születésének, mindig van egy igazság alapja, egy lelki megindítója, nem utolsósorban, az író fantáziája.

Talán, kezdeném az alappal:

Nem könnyű, nyolcvan éven felül gyökerei helyszínéről, fiatal évei városából kiszakítani valakit. Már pedig velem ez történt. Gyermekeimhez költözve, Soroksárra kerültem. Nem tudom ki, hogy van vele, életem folyamán, bárhol megfordultam, szerettem megismerni a helység múltját, híres személyeit, főleg nevezetességeit. Ez történt most is velem. Első benyomásként, a Soroksári Nagyboldogasszony templom hatott rám. Meglátva az előtérben a templom történelmi hátterét, valamint betelepült sváb neveket, kik még a 18.században hozzájárultak Soroksár fejlődéséhez. Ezt olvasva, megmozdult bennem valami.

Kisétálva a Hősök-terére, az I. Világháborúban elesett, hősi halált halt nevek között, kimeresztett szemmel olvastam, anyai nagyanyám család nevét. Szívem hevesebben kezdett verni.

Ezzel kezdődött lelki megindításom. Állítólag, véletlenek nincsennek. Hiszek az ősök üzenetében.

Az anyai nagyanyámról és származásáról, szinte semmit sem tudtam. Gyermekként néha, kértem, beszéljen fiatalságáról. Szűkszavúan annyit mondott: A szülei korán elhunytak, hárman voltak testvérek, ő volt a legkisebb. A nővére nevelte, aki fiatalon ment férjhez. Pest közelében éltek, hol sok volt a német származású, ahogyan ők is. Családi körben, csak németül beszéltek.

Már anyám sem élt, mikor meg tudtam, hogy nagyanyám anyai néven lett anyakönyvezve. Innen, beindult a fantáziám. :A felnőtt Rózsika élete, könyvemben, nagy szüleim életét mutatja be, a huszadik század történelmi hátterével.

Történetem végére érve, a múlt megérintésével, úgy érzem, kötelességem Soroksáron is otthon érezni magam.

Az ólvasónak pedig, kívánom, hogy érdeklődéssel olvassa a három árva lány történetét.

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem.…