Távolról zúgó patak hangja hallik,

a kis erdő szélénél falu látszik.

Delel a nap, tűz árny nélkül, keményen,

két gebe szenved az ekhós szekérrel.

 

A bakon a kocsis csak egyre hajtja,

az apró nép az utat nagyon unja.

Jobbra – balra róla le is ugrálnak,

kergetőznek szabadon a pusztában.

 

A felnőtt férfiak munkához látnak,

lovakat itatnak, fákat hordanak.

Készül a sátor, verik a cölöpöt,

asszonyok szedik a fákról gyümölcsöt.

 

Estére már húst is kell keríteni,

a purgyékat meg kell tudni etetni.

Kártyát vetnek a falubelieknek,

jóslásért cserébe élelmet kérnek.

 

Az éhség, a vágy őket tovább hajtja,

néhány hét után új hely lesz a haza.

Idáig Indiából vándoroltak,

világ országaiban szétszóródtak.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…