Vasparipa

Az utunk monoton,
zúg-zeng egy vonaton.
Vas és olaj kötötte szövetség,
mi saját vérét is felemészti.
És bár minden csavar nyög alatta,
vas igáját mégis büszkén hajtja.
Csendet tör az erő,
remeg a bazaltkő.
Új hitünk még gyűrjük, nincs bizonyság!
Úgy suhanunk, hogy nyomot sem hagyunk.
Velünk fut a kép, csak előttünk él,
falja a tájat a nemes acél.
Utunk túl monoton!
Idejét se tudom
mióta űz minket a mostoha,
ki mindig más képpel és névvel él;
hajt minket át síneken, vágyakon
és mi ülünk a fülkében vakon.
Sehonnan sehova.
Nem állunk meg soha!

Tags:

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év,…