Szabó Edit
.

Drága Olgicám !

.
Mindig szerettelek Kedves !
totyogó kislányként ismertelek meg,
szomszédodba kerültem feleségnek,
mosolyod volt mindig veled,
kacagtál, ha kis cipőd a sárba veszett,
pelenka védte csak kis testedet,
ragyogó napfény rád nevetett,
gyermekként szerettelek meg,
hisz az enyéimmel nőttél fel,
és ez kísért egész életedben,
kerek arcodról mosoly dalolt,
megtaláltad szerelmes párod,
keservek közt teljesült egyetlen vágyad,
megszülethetett életednek álma,
csillagként ragyogott szemed,
a boldogság mindenek felett –
gyönyörűség, csodás kisgyermek !
Szemetek fénye, egyetlenegy !
.
Timike lépteit már nem kísérheted !
Negyvenkét évesen elmentél örökre!
.
Nem akarok hinni semmiben !
Nem hiszem, hogy van felettünk Isten !
mert nem vehet el boldogságot,
itt maradt család reménységét,
árvaként hagyni egyetlen gyermekét
az édesanyának, feleségét az apának,
felnőtt gyermekét egy édesanyának !
mert nincsen nagyobb fájdalom,
ha gyermekét – szeme fényét kell temetnie !
.
Hol vagy Isten ? Hol van a te kegyelmed ?
Miért nem vigyázol gyermekeidre ?
Fájdalom gyötri az én anyai szívemet,
lássad fájdalmukat és add a kegyelmedet !!!
Mindenkinek !

.

Bőcs,2020.05.15.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…