Kikövezve közös utunk,

árnyas fák alatt indulunk.

Virágok kacagnak körben,

lelkünk úszik a gyönyörben.

 

Szépen lassan sétálgatunk,

egymásban már kapaszkodunk.

Hol a talaj fölött szállunk,

hol kátyúkban botladozunk.

 

Együtt haladunk előre,

így jutunk szüntelen többre.

Szívünk, mint bimbót nyitó ág,

él benne a vágyakozás.

 

Gyakran nem elég csak séta,

futunk, beérjünk a célba.

Olykor fáradttá lesz testünk,

öröm ár ér, megérkeztünk.

 

Az idősáv gyorsan múlik,

a sors útja egyre kopik.

Végén majd hosszan pihenünk,

tetteinkről ott beszélünk.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…