Égig érnek a fák, a magyar, az erdő,
Égig érő fákban van a magyar erő.
Égig érő erdőben, most nagy vihar dúl…
Égig érő embereknek lelke dúl-fúl.

Dúl a lelkünk, mert eddig csizmák tapostak,
Dúl a lelkünk, mert megint rajtunk taposnak!
Dúlunk-fúlunk, mert most pénztőke nem lapos,
Dúlunk-fúlunk, mert magyarságunkba tapos!

Magyarok vagyunk, és erre büszkék vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez mire büszkék vagyunk.

Csaba királyfi néz minket fönt az égből,
A jó Isten óv minket, már elég régről.
Végre magyar népnek ki kéne mennie,
Végre a végzetét véghez kell vinnie!

Szabadságunk tán elsétált a tőkével?
Szabadságunk menjen szembe a tőkével!
Csukott szemmel fussunk ki kárpát bérceken?
Csukott szemmel élünk, belül a bérceken…

Magyarok vagyunk, és erre büszkék vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez mire büszkék vagyunk.

Emberek! Virágba borulnak magas fák.
Emberek! Üssük és aprítsuk pénz sziklát!
A szabadság szirmok harsányló tűzében
Szabadságot most vívjuk ki és röptében!

Balgán sétálunk, mások uralma alatt,
Balgán mélázunk, mások érdeke miatt.
Csengjen a kard és csattanjon a harci pajzs!
Hitünk és Istenünk, velünk van, mint pajzs!

Magyarok vagyunk, és erre büszkék vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez mire büszkék vagyunk.

Ezer éves nemzet vagyunk, legyünk még több,
Ezer éves nemzet vagyunk, mi kell ennél több?
Csapjunk már oda, erre vágyik szívünk,
Csapjunk már oda, ez a szent, magyar hitünk.

Ősi nép vagyunk, tartsuk magunkat ehhez,
Hősi nép vagyunk, legyen tudatunk ehhez.
Magyarok! Ha kell, piros vér legyen dalunk!
Magyarok! Mondjuk el végre, mit akarunk!

Magyarok vagyunk, és erre büszkék vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez mire büszkék vagyunk.

Vecsés, 2009. május 24. – Kustra Ferenc