Profán requiem. / Győri Varga György barátom emlékére
halálának évfordulóján./

Elnyelt évtizedek sivatag világa
Szemem elé fásult ködfátylat borított
Szomjaztam, s bolyongtam lombos árnyra várva,
Hogy távolba is lássak a magasba szállva.
Mikor ráakadtam a zöld csillagoktól
A ködfátyol rögtön lehullott szememről,
S egy új világ szeléből nagy nagy szippantást vettem
A sudár fa árnyékában jó volt megpihennem,
Jó volt vele kelnem, vele lélegeznem
Így sikerülhetett a jelent megértenem.
Ám a tornyosuló sűrű viharfelhők
Villámot sújtva rá, kihasíták éltét.
S most vakságba taszítva siratom zöld fényét:
Búcsúzom a naptól és
Ő búcsúztat engem,
Tettem érte némi
Jót, meg rosszat
Nyugalmam is megtért,
Fáradtságom már eloszlott
Csupán csak egy
Csekélység bosszant:
Mikor erőm van
Nem lehet szavam
Mikor szavam lehetve
Nincsen már erőm,
Mikor hitem van
Nem lehet még célom
Mikor célom lehetne
Nincsen már hitem !

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…