24. fejezet
Mikor bezárta a fiú mögött az ajtót, elővette a Bécike kis autóját, ráborult az asztalra és felnőtt férfi létére hangosan zokogott. Már soha nem lesz vége? A göröngyök dombokká nőnek és lassan hegy lesz belőle. Megint apja az, ki falat emel új élete elé. Miért teszi ezt? Mit vétettem ellene? Eddig miért nem mondta el ezeket? Most, mikor tudja, hogy megnősülök, most kellett mindent kitálalni?
Addig, még egyedül voltam, milyen szépen élhettünk volna ebben a szép kis lakásban. Nem akarta, hogy én neveljem a szépre, a jóra, az istenhitre, a kultúrára. Neki fontosabb volt a párt-hűsége, a politikai nézete.
Ökölbe szorított kézzel állt fel, és már tudta, mit fog tenni. Béla azzal, hogy ragaszkodott a könyvekhez, Zoli számára elárulta, milyen irányba kell az életét terelgetni. Már csak arra gon-dolt, hogy visszakapta a fiát és a bizalmát is. – Megmutatom apámnak, hogy én győzök!
Úgy döntött, hogy addig a gyereknek nem szabad megtudnia az igazat, amíg Gyuri barátjától tanácsot nem kér, és Ilinek nem mondja el az újabb fejleményeket. Egyedül már nem dönthet, Ilihez tartozik, hiszen nemsokára a felesége lesz. Ezekre a gondolatokra nyugalom szállta meg, bízott Iliben, és a családi kötelék erejében.
Hosszú volt ez a két nap várakozás. Nagyon várta a találkozást jövendőbelijével és új család-jával. Abban biztos volt, nem gördítenek akadályt elé, hogy Béla gyámja legyen, hiszen a fia. Az már nehezebb feladat volt részére, hogyan mondja el a gyereknek a múltját, főleg azt, hogy az elmúlt hosszú éveken keresztül, miért mondott le róla. Hiába apja volt az oka ennek is, még sem akarja rá hárítani a felelősséget, hiszen öreg és beteg. Főleg nem akarja, hogy a fiú is apja ellen forduljon, a maga módján jó volt vele, felkarolta, törődött vele. Ez volt az egyetlen mentség a tettére.
Délután három óra volt, ilyenkor szokott munkába indulni. Automatikusan elkezdett öltözni. Az az ötlete támadt, hogy ha nincs Jenő ügyeletben, vele tölti a hátralévő órákat. Ezt jó ötlet-nek tartotta. Mióta tudta, hogy rokonok lesznek, érzelmileg kötődött hozzá. Soha nem volt testvére, ami miatt üresnek érezte az életét. Vajon Jenő, milyen érzéssel van iránta? Ezen, még eddig nem gondolkodott. Vajon elfogadja bátyjának? Nők között nőtt fel, korán elveszítette apját és nagyapját. Vannak férfi dolgok, amit egy nő nem ért meg, még ha az édesanyja, akkor sem. Úgy érezte, nagyon szüksége van valakire. Ha másképpen nem megy, barátként, vagy sógorként férkőzik a bizalmába. Most csak azt érezte, nem kap levegőt, mennie kell valahová, mert a négy fal között megfullad. Szerencséje volt, Jenőt a szállásán találta. Manci reggelig dolgozott, így jövendőbeli sógorával egy egész délutánt tölthettek együtt. Jenő meglepődött mikor Zolit meglátta, de barátságosan fogadta.
– Örülök, hogy eljöttél, elnézést kérek, hogy eddig nem hívtunk meg.
– Nekem kellene elnézést kérnem, felelte Zoli, hiszen nekem van, illetve volt önálló lakásom, én jobban megtehettem volna. – Tudom, egy magányos, vén medvének tart mindenki!
Így kezdték a társalgást. Jenő megveregette a vállát, és nevetve mondta: – Van két üvegsör itthon, tudom, nem szoktál inni, de a sógorság örömére kirúgunk a hámból! Nem dolgozom, csak holnap estétől, így lesz időm addig kialudni magam. Jövendőbeli sógornőddel nem talál-kozom, mivel ő holnap reggel végez, így akkor ő pihen egész nap. Ilyen ez a szakma. Nagyon jó, hogy eljöttél, a kórus tagjai is mondták, hogy már tőlük is elköszöntél, délelőtt voltam a próbán.
– Mesélj, hogy haladsz a pakolással, ha tudok valamiben segíteni, a mai napom szabad. Vi-szont, úgy látom, valami bánt, mint gyermekorvos, értek egy kicsit a lélektanhoz is, elég, ha ránézek valakire.
Zoli elnevette magát. – Akkor rajta, segíts, nem mint orvos, hanem mint barát, sógor, esetleg testvér, ha elfogadsz annak, mivel ebben mindig hiányt szenvedtem.
Elmondta, apja milyen merényletet követett el ellene, de arról mélyen hallgatott, milyen szálak fűzik a gyerekhez. Az lenne a kérésem, hogy holnap délelőtt, ha ráérsz, gyere el velem a fiú-hoz, csak figyeld meg, a többit bízd rám! Jenő ránézett Zolira, és annyit mondott: – Te most nem mondtál el mindent, de tudom, hogy később pótolod. Megteszem azt, amire kérsz.

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem.…