Posted by
Posted in

Gólya család

Edit Szabó : Gólya család . Tavaszi fény napsugara visszahozott e hazádba, hegyen-völgyön, tengereken, otthont leltél a fészkeden. . Magas kémény tetejében, gólyafészek mered égen, régi otthon, sokat kibírt, évtizedek bölcsője sírt. . Megtaláltad újra fészked, párod várod fészkelésre, tojásokból kél csemete, kettő-három is lehetne. . Felnevelés nem egy álom, az éhes száj sokat tátog, […]

Posted by
Posted in

Szavak nélkül

Úgy hiszem, a szerelemhez nem kellenek szavak. Melyek, mint üres fazékban a merőkanál, zengedezve bár, de céltalan konganak. Csak szeress, nem kell naponta ismételned azt! legyél a  lágy szellő, mely hűsíti arcomat, Türelmeddel, mint kabát a testet, takard bánatomat! Simogató kezed nyugtassa háborgó lelkemet, ha bánattal telve már nem lelném helyemet! Megértő tekinteted, mint a […]

Posted by
Posted in

Egy antifa fizimiskája

Egy antifa fizimiskája Dolgozni szépen…szike a kézben úgy érdemes Remény a fényben…felkészülve tettrekészen…már nem félelmetes Egy változást tekintve…szakmai dicséretet kivívni…igazán kellemetes De mezíttláb járni a hóban…hamisan fecsegni a szóban…teljesen felesleges. Íme eljött Budára…mindenütt ámúlják szájtátva…miért tette ezt? Magasabb zsebpénzért…elillanó reményért…tudta, hogy vállán lesz kereszt? Csatlósként hűen követve…aki elvtársi akolból elkötve…mint másodhegedűs maradt Rövidlátóvá téve…majd egyre […]

Posted by
Posted in

Gyere cica, játszótársam…

Edit Szabó : Gyere cica, játszótársam.. / gyerekvers / . Kisfiú totyog a kertben, valamit tán elveszejtett? megállott egy magas fánál, a két keze felkalimpált. . Játszótársa, tarka cica megunta, hogy a farkinca kis kezében meghúzódott, hirtelen egy fára kúszott. . Két ága közt szépen pihen, szaladástól nem is liheg, a kisfiú esedezik, jó pajtásom, […]

Posted by
Posted in

Gombás víz

GOMBÁS VÍZ. Feltúrva a Gellért tér harmóniája Belém sikolt egy vészjósló gondolat Hogy reszket a Föld a lábunk alatt Feszíti a Duna vízfüggönye Hogy talán a fúrópajzs gombája nyög bele Éjszakai fürdőzés a fővárosi nagyérdeműnek Minden tekintet egy plakátra bámul S mindehhez nem várt gyönyörök vágya társul Építészeti gyöngyszemünk haláltáncát járja Dédelgetett szemünk fénye haláltusáját […]

Posted by
Posted in

Széllelbélelt hőség

A nyár hevéről, haironix csokorban… Nap, marokszám szórja a Meleg, de arany sugarakat. Arany borítás. Izzik a Nap, felhevült a lég, Szemet szúró, türkizkék az ég. * Szél, játékosan dühöng, Letépi házaknak tetőit. Kutyaszőrt kócol. Őrült, forgószél kerekedik, Tör, zúz, mindebben bővelkedik * Dél körül hőség éget. Vaddisznók makkosban hűsölnek. Csönd is szunyókál. A Nap […]

Posted by
Posted in

Alkonyat a szerpentinen

  Sudár fák közt kanyarog az utam, olyan, mint egy égig érő futam. A csodás világ szinte rám rohan, mintha a hegy ölelne meg hosszan.   Fent megállok, élvezem a pompát, feltáruló völgy édes mámorát. A hegy csúcsára kiült az este, a mélységet a fátyol belepte.   Lenn a hanyatló nap sugarai, fényszalagokként már vonulnak […]

Posted by
Posted in

Lelkemből szavak

Edit Szabó : Lelkemből a szavak . A papírra vetett sorok hangulata oly fokozott, hozzád szólanak, olvasva lelkemből darabot kapva. . Igazat szólnak a szavak, mindaz, amit kimondanak lelkekben visszhangra talál, magamból igazat kaptál. . Hazugságnak nincs értelme, szépítés sem érdekelne, felelősség csak az enyém a kimondott szavaimért. . Becsüld meg a szeretetet, verseid te […]

Posted by
Posted in

Az elrabolt ünnepek

Az elrabolt ünnepek A tükör felé tekintek, s elrémülök Ha ráncosodó kezem bőrét a fényre emelem Rendezetlen gondolatsorom megosztani kísérelem Elmúlt éveim történéseit csendben rendezgetem Mindegyikkel csak adósságaim terhét emelem Bánatom csupán még Családom feledteti velem Kik szinte kezemet fogva kísérnek utamon S segítenek feltöltődnöm az ünnepnapokon Ám lassan szétszóródunk a világban Az itthon maradottak […]

Posted by
Posted in

Álmomban

  Álmomban nyár voltam, Tűzgömbön táncoltam, Szikrát szórt két talpam, Búza ért alattam. Naphosszat arattam, Csillaggal mulattam. Szellőre ráleltem Hűsítsen, kérleltem! Álmomban nyár voltam, Csónakot ringattam. Madárral üzentem, Erdővel suttogtam. Nyár voltam álmomban, Illattól búdultan Rózsákkal labdáztam Hetedhét határban. Záporban megáztam, Zöld fűben sétáltam, Hűs patak vizével Szomjamat oltottam. Felnéztem, kit láttam? Téged egy kis […]