Matt a múltam, fénytelen a jövőm,
Fényesítéshez nincsen már erőm.
Ötvenhét évesen már nincs semmi,
Mi az embert, még előre viszi…

Már majdnem kifeszül a pillanat,
Már majdnem kint lakom a híd alatt.
Már majdnem… véglegesen öregszem,
Már majdnem elfogyott az életem…

Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc