Tombol a lélek megszakadva,

könnycsepp csurran a sápadt arcra.

A múlt csillogása halványul,

helyette viharossá fordul.

 

Összegyűlt a sok gyönge gyöngyszem,

kis tócsát képezett a csöndben.

Egyre nagyobb mocsárrá dagadt,

nem érezte mennyire halad.

 

Görgeti belül a szavakat,

míg a másik szíve is szakad.

Rakódnak egymásra a gondok,

hihetetlen, ócska, kis mocskok.

 

Bent a lélek tovább sóvárog,

de a szemeken ott a hályog.

A szerelem mégis vánszorog,

az ész kitartva háborog.

 

Hogyan lehet ebből kiszállni?

Az igaz utat megtalálni?

Ki vállalja a megbocsátást?

Ki mer feledni egy csalódást?

 

“S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra? ”

Kimondhassák a szívük szavát,

megérintsék az angyal szárnyát.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…