Mért van az, hogy ember embernek farkasa?
Elég egy intés, s lesz színe-változása.
Mint ordas vicsorít, odakap a koncért,
képes hátba szúrni egy testvér a testvért.

Szembetalálkozva tekintetük villan.
Marakodás, szitok-szitokra untalan.
Hol van véknya, méregeti egyik a mást,
csendet követ fülsiketítő robbanás.

Sandán figyeli, lesi, lel-e rajta rést,
ahol beledöfhetné ádáz mód a kést.
Ha nem is kést, csupán néhány szó is elég:
“Tűnj innen!” Üvölt, mint ki vesztette eszét.

Véltük, elég volt e szörnyű vérzivatar;
tetszhalálból előnyúl csontkéz csakhamar.
Torkon ragadja, fojtogatja kegyetlen
szerencsést, ki vírustól megmenekedett.

Viszály helyett mikor lesz a földön béke?
Létrejön-e Isten s ember szövetsége?
Leszáll-e közénk a szeretet angyala?
Háborút felváltja-e bőség asztala?

Mutass utat, kérünk, ó, drága Istenem!
Látod, hiába volt e szörnyű intelem?
Kapzsi lett az ember, csak a pénz vezérli.
Földi létét talmi gyöngysorra fecsérli.

Uram! Ne engedd, hogy földünk pokol legyen!
Ne tűrd el, hogy ember az embernek essen.
Parancsoljad vissza sátánt alvilágba,
hogy mindenki szívét a szeretet szállja.

Budapest, 2020. május 30.

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe,…