Jaj, te világ! Már a bánat
rád szabadult, szerteárad...
Mert a vegyszer árja terjed,
vidék, város ettől szenved,
mint a köd, ül rá a tájra,
szétterül a nagyvilágra,
pusztul tőle ember, állat,
szétmarja a kertet, házat,
vizet mérgez, felhőt apaszt,
menedéket nem találhatsz.
Kifolyasztja minden könnyed...
Jaj, te világ, mi lesz veled?!

Nem csitul úgy Földünk kínja,
ha sírásunk körbemossa!
Ne tűrjük az enyészetet,
gyógyítsuk a természetet!
Fogyjon, tűnjön végre már el
az ember keverte vegyszer!
Kezdjen szűnni bolygónk pokla,
fordulj világ, fordulj vissza!