Alföldi nyár

 

Szárazság tükrében látható a Hortobágy,

pásztorkunyhó mellett magányos a hodály.

 

Tikkasztóan meleg ragyogó a nyári nap,

vakító fénnyel süt le reám a sugárzó nap.

 

Mezítelen lábaimat égeti az eleven föld,

kőkemény itt a sok felszántott fekete rög.

 

Kapkodom talpaimat árnyékot keresek,

szaladnak velem libákat őrző gyermekek.

 

Élettelen forró szél söpör most a vidéken,

hangja hamisan fütyül és bántóan idétlen.

 

Ördögszekerek tekeregnek a kopár réten,

a puszta hatalma sem tartja őket féken.

 

Büszke alföldi meleg levegő hivalkodik,

minden zugban a felséges Táj uralkodik.

 

Megnyugszik a szél, játszik egy égi báb,

távolban ringatózik, pulzál egy délibáb.

 

Repedezett föld szomjazik éltető vizet,

felhők gyülekeznek eloltani e földi tüzet.

 

Dörög az ég ez egy mennyei kiáltvány,

égbolton tündököl a gyönyörű szivárvány.

 

Csikós ostorok pattogó csattogása hallik,

kifinomult terelő vágta éppen most zajlik.

 

Gémes kút karja feszülten mélybe merül,

a kiszáradt faveder az iszapba kerül.

 

Ménesek, libák serege, gulyák csordája,

az itató hűvös menedékét együtt csodálja.

 

Az élet itt egyszerű, tökéletes és szép,

szmogtól, városi bűztől távoli csodás kép.

 

Lehet itt kegyetlen izzó pokol a végeken,

nekem akkor is zöld a fű árnyas réteken.

 

Fújhat itt a zord vihart, jégesőt hozó szél,

Alföldi táj a varázslatos nyár mindörökké él.

 

 

Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka…