Kopaszok a fényben

 

Egyszer Varsóban szerződés született,

testvérek által aláírt együttes művelet.

 

Mintalaktanyában volt ifjoncok lakása,

riadt szemű kopaszok egyik állomása.

 

A kiképző alátétek viselkedés kultúrája,

várkastélyban volt újoncok tanulmánya.

 

Istenkáromlás az őrvezetők szája szélén,

fröcsögött minden nap elején s végén.

 

A csillaghullást átélt parancsnokokra,

a sok vitéz felnézett e nemes urakra.

 

A kapcsolatok elküldött és érkező leveleit,

ősi faj bontotta fel, majd tördelte kezeit.

 

Az életjel értesítés volt vadidegen tájról,

kitörölhetetlen üzenet elvakult világból.

 

Megérkezett az áhított eskütétel végre,

apám reám nézett, majd fel a kék égre.

 

Ősöm nem ismert meg sírt és könnyezett,

szörnyen megviselte őt e bohém környezet.

 

Tar fejem világított, mint a villanykörte,

begyűjtött értelem aktívan sugárzott belőle.

 

Édesanyámnak feltűnt, hogy lefogytam,

panaszom halkult, gyakran érte is futottam.

 

A testvérek jöttek a zsebükben vodka,

kezükben édesen csillogott a csokoládétorta.

 

A parádén felcsendült himnusz hangja,

nyugtatott egyszer eljön majd a leszerelés napja,

 

A vigyázzmenet és surranók csattogó zaja,

rádöbbentett precíz világnak lettem a tagja.

 

Az ütegnek volt sok csőre töltött golyója,

különös csatát nyert ott a majmok bolygója.

 

Mása, a géppisztoly az ellenséget nézte,

erotikus csőszájfékkel a honvédeket védte.

 

Szása, a kalasnyikov féltékeny volt párjára,

bánatosan rogyott le a piros, győzelmi párnára.

 

A történésekről írtam egy mesebeli mondát,

melyben az usánkát csillagszeműek hordták.

 

Megörökítettem egy új világi Magyar regét,

ott rohamsisak ékesítette örömkatonák fejét.

 

A bakaság óráját emlékezve visszaforgatom,

A múlt tükrét egy hófehér keretbe foglalom.

 

 

Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka…