Tiszai alkonyat

 

 

Elindult az utolsó komp a túlpartról,

elfáradt, megtört hangja búsan szól.

 

Lassan himbálódzik a hullámok tetején,

nyugalmat talál a másik part peremén.

 

Nincs egyedül, kedves hű társa a Tisza,

ujjong a vízben sok kecsege és viza.

 

Szürkület pihen a nyugodt folyó felett,

senki sem vált most már átkelő jegyet.

 

Ragyog a telihold, égnek a csillagok,

elkápráztat a látvány jó, hogy itt vagyok.

 

Az örvénylő tiszta víz csodálatos révben,

a partot nyaldossa varázslatos fényben.

 

Szunnyad a komp teste megpihen végre,

álmában repülve felúszik a kék égre.

 

Sötétség száll a vadregényes tájra,

Éji takaró borul a rejtelmes Tiszára.

 

                                               Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka…