Újra tornyosultak a fekete felhők,

villámok cikáznak, csattog a levegő.

Valósággal szakad naponta az eső,

emberben, állatban félelmeket keltő.

 

Medárd napja nem hazudtolta meg magát,

gyakorta ömlik, hozza a panasz szavát.

Nem májusi áldás, hanem égi csapás,

mint a hóolvadás utáni áradás.

 

Hömpölyög a víz az utcákon, tereken,

sodor magával törmeléket, szemetet.

Közlekedésben gátolja a menetet,

percek alatt teremti a lehetetlent.

 

Hull az érő termés, hasadnak az ágak,

jég veri a tetőt, beáznak a házak.

Van elég baja hazának és családnak,

itt van még a nyoma a vírus hadának.

 

A lelket is utolérte a kavalkád,

könyörögve kéri, ne okozzanak kárt.

Istenünk, ha a bajt kordába tartanád,

talán, kisebb adagban osztogathatnád!

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…