A felhők formája, a szél zizegése,

Mind azt jelzi, hogy a nyárnak már vége,

Hiába áll a parton vagy a hegytetőn

Kiterjesztett szárnnyal a fényes délelőtt,

 

Vége az aratásnak, állnak a gépek,

Villám csapta nyárfán is árva a fészek,

S mint vándormadár indul valahová

Valahonnan az idő, mindig csak tovább,

 

Mintha ősi ösztönök hajtanák odább,

Sehol sem találja meg helyét, otthonát,

Mint a malom körül a gát sötét vize,

 

Mely igencsak messziről érkezett ide,

Megpihenni mégsem tud, hajtja a lapát,

Mint a mardosó éhség a kóbor kutyát.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…