Edit Szabó : Az én apám !

.
Apám sokáig titok volt,
elment, csizmája kopogott,
bőrből volt annak mindene,
fénylőn csillogott viselve.
.
Kamasz lányként súgta meg titkát,
el ne mond senkinek ,jól vigyázz,
fegyveres őr volt egy nagy gyárban,
műszakot cserélve vigyáztak.
.
Emberek gyártották a fegyvert,
kapun kívülről se nézhettem,
rendszerváltás vetett véget,
hirtelen öreg lett száz évvel !
.
Munkakönyvet kap nyugdíj előtt,
évtizedek nyoma egyre nő,
vállain terhek megjelennek,
váratlan szabadság teher lesz.
.
Mosolygó apából gyötrelem,
segítek, ahogy csak tehetem,
ideg roncsolja az életét,
sohasem volt az, hogy ő henyélt!
.
Már gyermekként nagyon szerettem,
utamon oly sokszor vezetett,
két keze mindig simogatott
és vele tanultam holnapot.
.
Kezembe adta a késeket,
vigyázva nézte lépésemet,
csontjáig faragtam sertéshúst,
boldogan nézte, hogy értés jut.
.
Kezembe adta a gyeplőket,
vezessed fiam most te őket,
boldogság érzése hatalmas,
lánygyerek kezében hatalma !
.
Megmaradt minden, mit tanított,
most leszegem fejem, fáj mi volt
nyugalom helyett a betegség
vitte lefelé az életét!
.
Hű társa örökre elaludt,
örökös veszteség, ami jut,
a kezem közt újra gyermek lett,
vigyáztam, őriztem, féltettem !
.
Mosolygó arca előttem,
boldogan néz a felhőkben,
párjával együtt sétálnak,
lágyan int kezük, vigyáznak !
.
Bőcs,2020.06.20.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…