Lelkem, sötét, mély bugyrában keresgélek,

rémesen emésztenek a kapott tények.

Újra élem a fájó pillanatokat,

melyek szívemben ily nagyokat hasogat.

 

Morfondírozom folyton a megoldáson,

véletlenül sem jön a szememre álom.

Forgolódom, a szavakat hányom-vetem,

mindenfelől a kérdések özönlenek.

 

Meggyötört arcomon a könnycsepp pereg,

ebben a helyzetben mitévő lehetek.

Ez a képtelen állapot oly mostoha,

mintha csak a tavaszi árvíz sodorna.

 

Minduntalan didergek, éjben remegek.

Lesz-e tűz valaha, hogy megmelegedjek?

Hol találom a megfelelő kiutat,

melyen a boldogság hozzám idejuthat?

 

Tudom, kitartok majd fáradhatatlanul,

míg az alkalmas megoldás elém tárul.

Kutatom és egyszer majd meg is találom,

elveszítem vele a hűvös magányom.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…