Koalíció-

Kergeti a cica a farkát
Hiába lóbálja pajkos kicsi farkát
Bele – belekarmol védekezésül
Majd ráborítja az asztalt székestül
Ejnye, ejnye kicsi pajtás
Érzed, közelít már a rontás?
Mit kártyavárként építettél
Üresen kong, s nincsen már cél,
Bedaráltad egy nagy fasírtba
S próbáltad lenyomni a nép gyomrába
Ám a nélkülözéstől az úgy összeszűkült
És az agressziótól úgy megrémült
Hogy gyorsan kivetette magából
Így szabadulhasson szorító karmából
Élőláncot vont védtelensége köré
És védőhálót font ezredéves múltja fölé
Mi a kutyatársat gondolkodásra sarkalta
S meglátta: megszerzett birodalmát uralja
Van még elkobzásra ítélt földi javadalom
S az idő rövidülése okozta izgalom
Új szent szövetség kötésére bátorított
Minek okát megint az ellenzékre hárított
Csakhogy soraik megritkultak
De a maradottak egyre mohóbbak
Mindenki szeretne kikanyarítani a húsos fazékból
Mancsaikkal tincseket szakítanak egymás hajából
Hullnak a vitézek, oly heves a küzdelem
S ha már harcképtelenné válnak, az lesz a győzelem.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…