Borvirágos tiszteletes

A krúdi világról álmodtam,
A levestálból kandikáló velős csontok illatáról
Az óbudai szépasszonyok ölelő karjáról
S keringőző konfliskocsik oly titkos útjáról.
Keserédes volt az ébredés
Megcsalt a hajnal csendjének hiánya
A mázsássá nőtt utcai lámpások fényárja
A rám telepedő benzingőz lecsapódó párája
A titkon csókolózó ifjú párok hiánya
Furcsa dobozból vitától eltorzult szellemi lények
S ébredés utáni kiábrándulás, amitől egyedül félek
Mert egy furcsa képződményből egy kinyúló inda koszorű
Behálózza létünk, s majd üres léggömbbé felfú
Mit hamar kipukkaszt hamis világunk hazugságorgiája
Mert napjainkban csupán ettől függ a politikus nagysága
A budai hegyekre nyíló északi panelkoszorú
Mely védőbástyaként öleli az öreg városrészt
Amortizációjával jövőjét, hitét mindenét felemészt.
A Bibliát csak hírből ismerte
Megfélemlítettségében csak ritkán vette kézbe
Nem ismerhette fel a búza közt a konkolyt
Csak hamis mammon volt, mit a hívek között szétszórt
Rossz választás révén így lett lelkipásztora
Egy, a hívők közé befurakodott pártkatona
Kit lehúz családi múltja, s a sarló-kalapács hamis mítosza
Kibe belevésték, hogy minden rossz, ami kapitalista
Így lett belőle cripto-szocialista
Ki korlátoltsága miatt nem tudja
Túllépni azt a tévesnek ítélt tanítást,
Hogy Jézus sosem tanított izmusokban
Ki a munkát s a szeretet fényét látta a szolgálatban
Most, most itt az a pillanat
Hogy meggátlódjék a TB magánosítás júdási árulása
Hogy ráléphet a páli fordulat nehéz, de áldott útjára
Mert csupán egy szó: a Nem !, a megváltás záloga
Tudjuk véres verejtéket kíván
Mit szenvedett Krisztus a tépett keresztfán
Akkor borvirágos arcát Adonisznak látnánk
És sírva és zokogva szállna érte égbe imánk
Kinek nevét soha nem feledné fáradt édes hazánk.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…