Úgy hiszem, a szerelemhez nem kellenek szavak.

Melyek, mint üres fazékban a merőkanál,

zengedezve bár, de céltalan konganak.

Csak szeress, nem kell naponta ismételned azt!

legyél a  lágy szellő, mely hűsíti arcomat,

Türelmeddel, mint kabát a testet, takard bánatomat!

Simogató kezed nyugtassa háborgó lelkemet,

ha bánattal telve már nem lelném helyemet!

Megértő tekinteted, mint a tenger, mély és végtelen

amikor rám nézel, higgyem, hogy nem tékozoltam el,

nem éltem haszontalan eddigi életem!

Ne mondj semmit, csak szeress! Nevettess meg,

vagy legalább is velem együtt nevess!

Nem kell vágyamat keresned, lesni gondolataimat,

Magától elébed hullik, mit a szív őszintén fogad!

Hadd múljon életünk, nem fogom bánni azt,

Ha nem szólsz, csak tetteiddel bizonyítasz,

Nekem az a hűséget jelenti, mindazt, ami igaz.

Bárhová vet az élet, erősen fogd a kezem,

S ha azt mondom: szeretlek, hidd el, de csak nekem!

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település.…