About Me

acsibolyaÁcs Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője.

A Mézes Mazsolka történetek születéséről:

Egyik éjjel egy különleges, suttogó hangot hallottam álmomban: „Mazsolka. Mazsolka.” - Vajon mit jelenthet ez a szó? A mazsolát igazából nem kedvelem. Mégis ha emlékszem rá, biztosan valami fontosat szeretnének nekem üzenni az Égiek. – töprengtem. Csakugyan így történt. Munkába menet ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy betérjek egy játékboltba. Ott ült Ő, az én csillagszemű plüss mackóm, és várt rám.- Mézes Mazsolka vagyok. – brummogta és attól a naptól kezdve jó barátok vagyunk.Ő mesél nekem, én meg írok. Vagy az angyalok vezetik tollvonásaimat? Nem tudom a választ, de tény, hogy azóta születnek a Mézes Mazsolka Mesék. Kis bocsom a Csodabogyós-barlangban született (létező barlang a Balaton mellett). Kérem, olvassák el a "Mézes Mazsolka születése" című mesémet, és akkor majd jobban megismerik őt, és engem is. Mert célul tűztem ki magamnak, hogy történeteimmel a szépre és a jóra fogom tanítani a környezetemet. Tanulságos állatmeséimmel olyan problémákat dolgozok fel, mint az elhanyagolt gyermekek sorsa, a magány, az alkoholizmus a családban, a befelé fordulás, az árvaság, a szegénység, az önbizalomhiány, a fogyatékkal élők mindennapjai stb. Szereplőim emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Fox Roberto a csalafinta róka, Háp-Pilla a hiszékeny kiskacsa, Kormos Kacor az árva, kóbor kandúr, Kakas Karcsi a szemétdomb öntelt kakasa, Márton Lúd a francia bájgúnár és sorolhatnám őket tovább. Kinek ne lenne ismerős az erdő legszebb egérlánya, Cincogó Cinike, aki a pénze miatt lett menyasszonya a gazdag Pocok Pálnak. Elhanyagolta hű szerelmét, a szegény kisegeret, mindaddig, amíg pórul nem járt. Mert Félsz Félix, a mindig panaszkodó, félénk egérfiú mentette meg a macska karmaiból. Szót érdemel még egyik kedvenc szereplőm, Mágia Magda is. Ő az Éjszaka Tündére és a Rideg-várban tengeti unalmasan egyhangú napjait. Csatlósaival, Egyszemű Frédivel, a farkassal és Varjú Kázmérral, a mindig „kárt” károgó varjúval készek minden gyarlóságra.Magdának mindene megvan, pénze, ékkövei, drága ruhái, hatalma, mégis magányos és boldogtalan. Elkeseredésében napról-napra gonoszabb. Mindaddig, amíg meg nem születik egy tojásból „sárkánybabája”, Citromka… Lám, ismét elkalandoztam a mesék világában, pedig magamról kellene írnom. Arról, hogy fontosnak tartom a családot, a magyar hagyományok és szokások ápolását, az egymás iránti tiszteletet, az idősek megbecsülését és a kicsik feltétel nélküli szeretetét. Mert a gyerek nem születik rossznak, hanem a környezete és/vagy a körülmények teszik azzá. A mesék és bábfigurák (amelyeket magam készítek) pedig megfelelő terápiás eszköznek bizonyultak. Interaktív bábelőadásaimon és mesedélutánjaimon, amelyeken a gyerekek aktívan részt vesznek, igazi barátokra lelnek a kesztyűbábokban. Elmesélik Mézes Mazsolkának a legféltettebb titkaikat és legmélyebb érzéseiket, félelmeiket. Én pedig a mesék szárnyán elröpítem őket egy olyan világba, ahol megtaláljuk a megoldást a „nagy” problémáikra. Ezért születtek ezek a történetek nekik, a Kicsiknek, és nekünk, mesekedvelő nagyoknak, akik ott a lelkünk legmélyén mindig gyerekek maradunk. :-) Többet megtudhatnak rólam meg kedves bábjaimról és meséimről, ha bekukucskálnak a Csodabogyós-barlang ablakán: Facebook – Ács Ibolya – Mézes Mazsolka Meséi.

Posted by
Posted in

Nagyon büszke vagyok rád, kisfiam!

– Sajnálom asszonyom! Apósát olyan mértékben érte a stroke, hogy lebénult a jobb fele, nem kommunikál a környezetével és rohamosan romlik az állapota. Áthelyezzük az elfekvő osztályra. – jelentette ki határozottan az orvos. Úgy éreztem, hogy szavai tőrként döftek a szívembe. – Ez nem lehet igaz! Hiszen úgy szeretjük Apát, aki mindig kiállt mellettem, és […]

Köszönöm
Posted by
Posted in

Köszönöm

– Maris! Hol ténferegsz? Ma-aa-ris! – ordította a nevét a férfi, és mérgében egy borosüveget dobott az ajtó felé, amely apró szilánkokra tört. A kislány még jobban a falhoz lapult. Vékony kis teste remegett, mint a nyárfalevél, és úgy érezte, hogy az a sok üvegszilánk a torkában dobogó szívébe szúródott. Elviselhetetlen fájdalmat érzet. Mint akkor, […]

Posted by

Bálint nap alkalmából

– Csirip, csip – csirip! – csiripelte kacéran Veréb Veronika, és rákacsintott a körülötte ugrándozó Virgonc Vilire. A verébifjú felborzolta magát, kidomborította begyét és barna farktollait legyezőként maga után húzva, násztáncot járt kiválasztottja előtt. Veronka kitárta szárnyait és apró lábnyomokat hagyva a frissen esett havon, felröppent a csodabogyó bokor lándzsás levelei közé. Vili szerelmi bódulatában […]

Posted by
Posted in

A hímzett, fehér kötény története

– Hát nem érted? Nem hagyhatlak itt benneteket, a házat, a vállalkozásomat. És mi lesz az idős szüleimmel? Nem mehetek el, itt van az egész életem! – szabadkozott Géza, és segélykérően tekintett feleségére. Viola mélyen a szemébe nézett. Tudta, hogy határozottnak és erősnek kell lennie. – Nem engedhetlek újból a frontra. Ez nem a mi […]

Posted by
Posted in

Adventi készülődés

– Nyisd ki az ajtót galambom! – dörömbölt a Csodabogyós-barlang bejáratán medvepapa. Mogyoró betessékelte párját, akinek két karja tűzifával volt tele. Barna bundáját vastagon belepték a hópelyhek, amíg a fát aprította, és most egy tömzsi hóemberre hasonlított. Mazsolka a kandalló előtt játszott, és amikor megpillantotta apukáját, elnevette magát: „Hóember, jóember, itt van már a december.” […]

Posted by
Posted in

Mátyás Manó, a fenyvesek őre

Az erdei manó a fenyvesekben élt, és egy vén lucfenyő volt az otthona. Legvastagabb ágára erős, kis faházat épített. Nagyon szerette piciny lakását. Naphosszat takarítgatta, csinosította, és örömét lelte benne. Szobája falait sárga, rozsdavörös és barna levelekkel tapétázta ki, amelyek a napsütötte kora ősz derűjét csempészte be lakhelyébe. A manó fenyőkéregből támlás székeket készített, egy […]

Posted by
Posted in

A kis Mária Valéria története

  A piszkosszürke felhőkből úgy zúdultak a lány nyakába a kövér esőcseppek, mintha dézsából öntötték volna. Érezte, hogy az esővíz végigfolyik a gerincén, de nem törődött vele. Még a kabátját se húzta szorosabbra a nyaka körül. Nekifeszült a szélnek, amely vadul rángatta a körülötte recsegő fák ágait. Annuska megállt a folyó partján. Belebámult a mindent […]

Posted by
Posted in

Nem leszek én Márton-napi „püspökfalat”!

Marika néninek, a jóságos füves asszonynak volt egy gúnárja. Gyönyörű lúd volt. A tolla fehér, mint a frissen esett hó, a lába és a csőre pedig sárga, mint az arany. Hát még az előkelő járása, az volt csak az észbontó. Ő volt a baromfiudvar csiszolt gyémántja. Még a kopasznyakú kakas is félreállt az útjából, amikor […]

Posted by
Posted in

CITROMKA, A SÁRGA BABASÁRKÁNY

    Mágia Magda, az Éjszaka Gonosz Tündére olyan dühösen sétált ide-oda a Rideg-vár dohos folyosóján, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Belerúgott Félszemű Frédibe, a láncra vert farkasába és ráüvöltött: – Siess az Északi Szélhez! Azt parancsolom neki, hogy tüstént fújja szét azt az ünneplő, zajos társaságot. Micsoda pofátlanság! Nem az én születésnapom ünneplik, hanem […]

Posted by
Posted in

MÁGIA MAGDA, az Éjszaka Gonosz Tündére

    Mágia Magda, az Éjszaka Gonosz Tündére Valamikor réges-régen, amikor a Keszthelyi-hegység erdőit és mezőit Tündérkertnek hívták, élt két tündér. Az egyiket Tündér Tündének, a másikat Tündér Magdának hívták. A legjobb barátnők voltak. Együtt keltek a Napocska első sugaraival, egész nap kergetőztek a pillangókkal, megöntözték a vadvirágokat harmatcseppekkel és gyengéd szóval vigasztalták a beteg […]