About Me

acsibolyaÁcs Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője.

A Mézes Mazsolka történetek születéséről:

Egyik éjjel egy különleges, suttogó hangot hallottam álmomban: „Mazsolka. Mazsolka.” – Vajon mit jelenthet ez a szó? A mazsolát igazából nem kedvelem. Mégis ha emlékszem rá, biztosan valami fontosat szeretnének nekem üzenni az Égiek. – töprengtem. Csakugyan így történt. Munkába menet ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy betérjek egy játékboltba. Ott ült Ő, az én csillagszemű plüss mackóm, és várt rám.- Mézes Mazsolka vagyok. – brummogta és attól a naptól kezdve jó barátok vagyunk.Ő mesél nekem, én meg írok. Vagy az angyalok vezetik tollvonásaimat? Nem tudom a választ, de tény, hogy azóta születnek a Mézes Mazsolka Mesék. Kis bocsom a Csodabogyós-barlangban született (létező barlang a Balaton mellett). Kérem, olvassák el a “Mézes Mazsolka születése” című mesémet, és akkor majd jobban megismerik őt, és engem is. Mert célul tűztem ki magamnak, hogy történeteimmel a szépre és a jóra fogom tanítani a környezetemet. Tanulságos állatmeséimmel olyan problémákat dolgozok fel, mint az elhanyagolt gyermekek sorsa, a magány, az alkoholizmus a családban, a befelé fordulás, az árvaság, a szegénység, az önbizalomhiány, a fogyatékkal élők mindennapjai stb. Szereplőim emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Fox Roberto a csalafinta róka, Háp-Pilla a hiszékeny kiskacsa, Kormos Kacor az árva, kóbor kandúr, Kakas Karcsi a szemétdomb öntelt kakasa, Márton Lúd a francia bájgúnár és sorolhatnám őket tovább. Kinek ne lenne ismerős az erdő legszebb egérlánya, Cincogó Cinike, aki a pénze miatt lett menyasszonya a gazdag Pocok Pálnak. Elhanyagolta hű szerelmét, a szegény kisegeret, mindaddig, amíg pórul nem járt. Mert Félsz Félix, a mindig panaszkodó, félénk egérfiú mentette meg a macska karmaiból. Szót érdemel még egyik kedvenc szereplőm, Mágia Magda is. Ő az Éjszaka Tündére és a Rideg-várban tengeti unalmasan egyhangú napjait. Csatlósaival, Egyszemű Frédivel, a farkassal és Varjú Kázmérral, a mindig „kárt” károgó varjúval készek minden gyarlóságra.Magdának mindene megvan, pénze, ékkövei, drága ruhái, hatalma, mégis magányos és boldogtalan. Elkeseredésében napról-napra gonoszabb. Mindaddig, amíg meg nem születik egy tojásból „sárkánybabája”, Citromka… Lám, ismét elkalandoztam a mesék világában, pedig magamról kellene írnom. Arról, hogy fontosnak tartom a családot, a magyar hagyományok és szokások ápolását, az egymás iránti tiszteletet, az idősek megbecsülését és a kicsik feltétel nélküli szeretetét. Mert a gyerek nem születik rossznak, hanem a környezete és/vagy a körülmények teszik azzá. A mesék és bábfigurák (amelyeket magam készítek) pedig megfelelő terápiás eszköznek bizonyultak. Interaktív bábelőadásaimon és mesedélutánjaimon, amelyeken a gyerekek aktívan részt vesznek, igazi barátokra lelnek a kesztyűbábokban. Elmesélik Mézes Mazsolkának a legféltettebb titkaikat és legmélyebb érzéseiket, félelmeiket. Én pedig a mesék szárnyán elröpítem őket egy olyan világba, ahol megtaláljuk a megoldást a „nagy” problémáikra. Ezért születtek ezek a történetek nekik, a Kicsiknek, és nekünk, mesekedvelő nagyoknak, akik ott a lelkünk legmélyén mindig gyerekek maradunk. :-) Többet megtudhatnak rólam meg kedves bábjaimról és meséimről, ha bekukucskálnak a Csodabogyós-barlang ablakán: Facebook – Ács Ibolya – Mézes Mazsolka Meséi.

Posted by
Posted in

Nagyon büszke vagyok rád, kisfiam!

– Sajnálom asszonyom! Apósát olyan mértékben érte a stroke, hogy lebénult a jobb fele, nem kommunikál a környezetével és rohamosan romlik az állapota. Áthelyezzük az elfekvő osztályra. – jelentette ki határozottan az orvos. Úgy éreztem, hogy szavai tőrként döftek a szívembe. – Ez nem lehet igaz! Hiszen úgy szeretjük Apát, aki mindig kiállt mellettem, és […]

Köszönöm
Posted by
Posted in

Köszönöm

– Maris! Hol ténferegsz? Ma-aa-ris! – ordította a nevét a férfi, és mérgében egy borosüveget dobott az ajtó felé, amely apró szilánkokra tört. A kislány még jobban a falhoz lapult. Vékony kis teste remegett, mint a nyárfalevél, és úgy érezte, hogy az a sok üvegszilánk a torkában dobogó szívébe szúródott. Elviselhetetlen fájdalmat érzet. Mint akkor, […]

Posted by

Bálint nap alkalmából

– Csirip, csip – csirip! – csiripelte kacéran Veréb Veronika, és rákacsintott a körülötte ugrándozó Virgonc Vilire. A verébifjú felborzolta magát, kidomborította begyét és barna farktollait legyezőként maga után húzva, násztáncot járt kiválasztottja előtt. Veronka kitárta szárnyait és apró lábnyomokat hagyva a frissen esett havon, felröppent a csodabogyó bokor lándzsás levelei közé. Vili szerelmi bódulatában […]

Posted by
Posted in

A hímzett, fehér kötény története

– Hát nem érted? Nem hagyhatlak itt benneteket, a házat, a vállalkozásomat. És mi lesz az idős szüleimmel? Nem mehetek el, itt van az egész életem! – szabadkozott Géza, és segélykérően tekintett feleségére. Viola mélyen a szemébe nézett. Tudta, hogy határozottnak és erősnek kell lennie. – Nem engedhetlek újból a frontra. Ez nem a mi […]

Posted by
Posted in

Adventi készülődés

– Nyisd ki az ajtót galambom! – dörömbölt a Csodabogyós-barlang bejáratán medvepapa. Mogyoró betessékelte párját, akinek két karja tűzifával volt tele. Barna bundáját vastagon belepték a hópelyhek, amíg a fát aprította, és most egy tömzsi hóemberre hasonlított. Mazsolka a kandalló előtt játszott, és amikor megpillantotta apukáját, elnevette magát: „Hóember, jóember, itt van már a december.” […]

Posted by
Posted in

A kis Mária Valéria története

  A piszkosszürke felhőkből úgy zúdultak a lány nyakába a kövér esőcseppek, mintha dézsából öntötték volna. Érezte, hogy az esővíz végigfolyik a gerincén, de nem törődött vele. Még a kabátját se húzta szorosabbra a nyaka körül. Nekifeszült a szélnek, amely vadul rángatta a körülötte recsegő fák ágait. Annuska megállt a folyó partján. Belebámult a mindent […]

Posted by
Posted in

Nem leszek én Márton-napi „püspökfalat”!

Marika néninek, a jóságos füves asszonynak volt egy gúnárja. Gyönyörű lúd volt. A tolla fehér, mint a frissen esett hó, a lába és a csőre pedig sárga, mint az arany. Hát még az előkelő járása, az volt csak az észbontó. Ő volt a baromfiudvar csiszolt gyémántja. Még a kopasznyakú kakas is félreállt az útjából, amikor […]

Posted by
Posted in

CITROMKA, A SÁRGA BABASÁRKÁNY

    Mágia Magda, az Éjszaka Gonosz Tündére olyan dühösen sétált ide-oda a Rideg-vár dohos folyosóján, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Belerúgott Félszemű Frédibe, a láncra vert farkasába és ráüvöltött: – Siess az Északi Szélhez! Azt parancsolom neki, hogy tüstént fújja szét azt az ünneplő, zajos társaságot. Micsoda pofátlanság! Nem az én születésnapom ünneplik, hanem […]

Posted by
Posted in

MÁGIA MAGDA, az Éjszaka Gonosz Tündére

    Mágia Magda, az Éjszaka Gonosz Tündére Valamikor réges-régen, amikor a Keszthelyi-hegység erdőit és mezőit Tündérkertnek hívták, élt két tündér. Az egyiket Tündér Tündének, a másikat Tündér Magdának hívták. A legjobb barátnők voltak. Együtt keltek a Napocska első sugaraival, egész nap kergetőztek a pillangókkal, megöntözték a vadvirágokat harmatcseppekkel és gyengéd szóval vigasztalták a beteg […]

Posted by
Posted in

CINCOGÓ CINIKE, az erdő legszebb egérlánya

előadja: Kardos Katalin Félsz Félix fűszálat rágcsálva, hason fekve bámulta a kék égen futkározó bárányfelhőket, és közben akarva-akaratlanul elkalandoztak a gondolatai. Az egyik felhőben Cinike pufók pofiját vélte látni, a másik szerelme kunkori farkincájára hasonlított. – Hát ez a szerelem? – sóhajtotta, és kimeresztette a szemét. A lenyugvó nap sugarai rózsaszínűre festették a horizontot, és […]