About Me

agostonetelkaÁgoston Etelka az Irodalmi Rádió szerzője.

„A művészet sors; benned van! Ha erre vagy predesztinálva, nem tehetsz ellene semmit. Elfojthatod magadban, elnyomhatják benned mások, de akkor is a részed marad. Beléd van égetve! Ha nem engeded felszínre; megbetegít, belülről mar. Ebből két kiút lehetséges: Vagy előtör belőled elementáris erővel, vagy belehalsz…” Ágoston Etelka vagyok. Dombrádon élek három fiúgyermekemmel. Művelődésszervező, szociális szervező, valamint kisgyereknevelő végzettséggel több éve egy gyerekes családoknak szóló szociális szolgáltatás vezetőjeként dolgozom. Én magam nagycsaládban, igazi falusi „fiús” gyerekként, az utca fáin, biciklin/focin, csavargás közben sebtében benyomott zsíros kenyéren nőttem fel. De már akkor is volt egy másik világom: Rajzolással, festéssel keltem-feküdtem. Faltam a verseket. Azt hiszem, koromat meghazudtoló módon értettem is őket. Szenvedélyes szavaló voltam. Időnként kibuggyantak belőlem saját versek, novellák, később színjátszó is voltam, de a többféle önkifejezési próbálkozás közül először a képzőművészeti vonal tűnt legerősebbnek. A jövőmet is ezen a pályán képzeltem el, még a gimnáziumi évek utáni sikertelen felvételi vizsga ellenére is. De aztán az élet másképpen írta a forgatókönyvet. S bár ifjúkori elhatározásom ellenére nem lettem művész, azért én annak érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok, nem is vallom magam annak, egyszerűen csak…”érzem”. Igaz, a hétköznapok által rám rakódott feladatok miatt még csak aktív alkotó sem voltam sokáig, de a művészet - ha leginkább csak látens módon is – mindig jelen volt az életemben. Fiatal felnőttként kezdtem egyre-inkább versírással kiadni magamból a mondandómat. Bár az Irodalmi Rádióhoz egy gyerekverssel pályáztam, egyáltalán nem tartom magam gyermekversírónak. Sőt! A verseim többsége nem az a könnyed, könnyen emészthető kategória. Sokkal inkább jellemző rám a „mélylélektan”, vagy az „agyalás a világ nagy dolgain”. Igaz, van egy játékos oldalam is: Pl.: Eszperente nyelven remekelek verseket (fent említett is egy ilyen), írok személyre szóló név-verseket is, de az igazi MŰ számomra az, amit az adott pillanat érzései, kínja-varázsa ihlet. A bevezetőmben írt néhány sor a saját hitvallásom. Biztosan átéltek/megéltek mások is rajtam kívül hasonló fojtogató érzést: hogy mondanád, írnád, megalkotnád, …de. Én most, közel a negyvenhez azt érzem, hogy végre nem a fiók, vagy a gondolataim mélyén rejtegetett penészszagú aszalványoktól szeretnék gyomorbajt kapni, hanem újra rendszeresen beleharapnék, s élnék az alkotás örömének/gyümölcseinek éltető erejével.

Posted by
Posted in

A SZÍNFALÓK ELLEN

Falatozhatsz belőlem két pofára, Aljas tépőfogakkal marhatod húsom, Nyúzz bár le hét bőrt is rólam, de ha már az utolsókat rúgom sem tépheted ki lelkem Mert kőbe van vésve eszméje, s minden vétkem ellenére fehér a vászon, amire festi az élet a tévedéseim tarka képregényét Rugdalózik szívem, de nem járja még a végét Karomban nincs […]

Posted by
Posted in

NOVEMBERI FÉNY

  Ragyogott ma a nap, ahogy a főútra térek Hirtelen kibontotta szárnyait a begubózni készülő lélek …Nem lesz sok ilyen már áprilisig, félek.   Úrrá lett rajtam a vágy, hogy élni kell még kicsit meghúzni az idő vészfékjét s hallgatni ahogy visít   Vettem egy sört, elhitetve magammal a nyarat Aztán végiglejtettem miniben a téren, […]

Posted by
Posted in

ESZPERENTE EMBERCSERE

  Keserves hetek, tekeregnek messze Rendre kedvetlen keddekkel megyek szembe Egy teljes esztendeje nem kedvez nekem szerencse: Elvesztettem eszemet, lemeztelenedett lelkem, s jellemem nem lelem. Ernyedt testemre sebeket szerzek. Egyre nehezebb terhem, de nem tehetem le. Epekedem, de nem eszem, nem szeretkezem, nem nevetek, nem megyek semerre; nem lebegek tengerben, nem szerepelek kedves jelenetekben, s […]

Posted by
Posted in

NEM LENNI

  Csak futni, nem nézni senkit Nem érezni néhány percre semmit Nem fékezni, nem kérdezni Egy pillanatra nem létezni Nem tudni mi az, hogy hideg Hadd rángjon tudattalan az ideg Elégni a tűzben kín nélkül S hamudat szórni, míg elszédül a mindenség körötted A vant otthagyni mögötted Az úton nincsből szedni virágot Hirtelen megállítani a […]

Posted by
Posted in

RAJTAD ÁLL

És mégis van igazság a földön! Az emberi sors nem mindig börtön Vágyakból épített hegy csupán, mit két szemed bámul bután a saját kézzel emelt rácsok mögül. De szétnézve magad körül láthatod, hogy a másik oldalon falad igazából csak oltalom. Tárt ajtókon távozhatsz! Rajtad áll csak, hogy változtass!   És mégis van igazság a földön! […]

Posted by
Posted in

AZ ÉN LELKEM…

Az én lelkem nem eladó! Nem árucikk a testem; nincs kilóra agyam én sem pénzért vettem. A szívem is grátisz’ kalapál, nincs felszámítva alapár Nem adom a vesém! De ingyen van a mesém. A lábam, ha kell, érted tövig járom térítésmentes, akciós áron Mikor karom feléd kitárom, az verhetetlen kedvező álom. Szellemem ráadás adomány, színigaz […]

Posted by
Posted in

ÉLETRE FEL!

Tomboljon akkor a nyár és vesszen a csigavér! Mindenki amennyit mer csak éppen annyit ér. Beleharapni vasfogakkal törjön bár mind el, Az életet nem kóstolóba kapjuk, fogyasztani kell! A türelem a gyávák menedéke, a jövő épp most van, ha ma nem kezdesz el élni sem leszel gondtalan. Ne fát ültess! Fald előbb a gyümölcsét! Többet […]

Posted by
Posted in

SPIRÁL

Ugyanabba a mederbe lépek újra meg újra, taposok térdig az iszapban A tér csak forog önmagán körbe. Az idő kereke kikattan egyszer csak hirtelen, és széttöri határait. Nincsenek napok és nincsenek évek, csak végtelen másodpercek sorakoznak a kapum előtt, hogy becsengessenek és kacagva szembeköpjenek Törött tükröm szilánkjait szórják a retinámra. De nem látok mást, csak […]

Posted by
Posted in

ONLÁNY

Életed egy nagy szemétdomb, egy korhadó fa, amin nem nő már lomb szomorkás keselyűmadár, ki saját dögjét falatozni jár vissza a másvilágról. Lehetsz bár menő tag, és élhetsz bárhol, a mocsok a szenny ellep, bepácol, kéjesen szivárog rostjaid közé. Talentum vagy, de ha nem teszed közzé nem létezel. S bár minden lájktól elélvezel, mégsem lesz […]

Posted by
Posted in

Eszperente gyerekversecske

Ejnye-ejnye, gyerekecske! Szvetteredet te vetted le? Nem meleg e szeptember este…. Vedd fel menten, Szentem! – Nem! – De! – Nem! – Teee! – Nem! – Szedte-vette, teremtette! Ejnye-ejnye, gyerekecske! Merre, merre? Gyere erre! Ne keveredj el! Feneked tedd le egy helyre, Velem egyszerre! – Nem! – De! – Nem! – Teee! – Nem! – […]