About Me

Nagyné Akai Katalin vagyok, Tatán élek. Írásaimat  2017- től publikálom Akai Katalin néven.

Iskolásként kezdtem verset, prózát írni. Tanáraim biztattak, segítettek -, ma is hálás vagyok érte.

Remélem, hogy léleksimogató, emlékébresztő vagy szórakoztató, amit írok, és az olvasó elfelejti pár percre gondját-baját.

Először az Irodalmi Rádió értékelte írásaimat, több országos pályázaton helyezést értem el, versben és prózában egyaránt, több antológiában is szerepelnek verseim, novelláim. Örülök, hogy ilyen nagyszerű alkotó közösség tagja lehetek.

2017-ben sikeresen pályáztam az „Életmesék” irodalmi pályázaton, és az a megtiszteltetés ért, hogy novellám a kötetbe került, elismerő oklevelet kaptam.

Nagy öröm számomra, hogy az Országos Mécs László Irodalmi Társaságnál „Az év nyugdíjas költője 2017” pályázaton harmadik, az „Áprily Lajos Emlékdíj Pályázaton” második, az „Átölelt az Isten” című pályázaton harmadik helyezést értem el. Több könyvben és antológiában megjelentek verseim, novelláim, és meséim.

A Cédrus Művészeti alapítvány NAPÚT-nívó díjjal jutalmazta, és megjelentette egyik novellámat.

A „Szárnypróbálgatók 2018” pályázaton a döntőbe jutottam, verseim kötetbe kerültek, elismerő oklevelet kaptam a Magyar Kultúra Napján az Alföld Művészeti Egyesület díjátadó ünnepélyén.

Az "Életmesék 2018" nemzetközi irodalmi pályázaton III. helyezést értem el, és novellámat a kötetbe választották.

Az Irodalmi Rádió "Gyermekvilág 2018" című pályázatán írásomat első helyezéssel jutalmazták.

Az Országos Mécs László Irodalmi Társaságnál a "Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díj 2018" pályázaton első helyezést ért el egy novellám.

Számos irodalmi alkotó közösség is tagjai közé fogadott, több amire nagyon büszke vagyok.

Szeretnék írásaimmal szórakoztatni, és jókedvet, örömöt, szeretetet csempészni az emberek életébe.

Akai Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

Posted by
Posted in

A legnagyobb kincs

Akai Katalin                   A legnagyobb kincs Szemüveges, szőke kislány bandukolt az út szélén, egyik copfjából hiányzott a masni, míg a másikban fehéren kókadozott. Sápadt arcáról a szeplők szinte le akartak ugrani, úgy virítottak. Kopott, magas szárú fűzős cipőjéből vékony virgácsokként bújtak elő pamutharisnyás lábai, hogy aztán eltűnjenek sötétkék szoknyája alatt. Verőfényes tavaszi nap volt, az […]

Posted by
Posted in

Az elveszett gyermek

Akai Katalin Az elveszett gyermek Ma is emlékszem, mikor rebegtem életemben először őszinte hálát, és köszöntem meg a jó Istennek, hogy megsegített. Öt éves voltam. Azt nem tudom, hogy Édesanyám mikor tanította meg, hogyan kell összekulcsolni kezünket imára. De minden este az ágyban ülve, lefekvés előtt imádkoztunk. Életünk része volt, de templomba nem jártunk. Anyu […]

Posted by
Posted in

Nagymamám a bárónő

Akai Katalin                                                              Nagymamám a bárónő   Amikor nagylánnyá cseperedtem a múlt század hetvenes éveiben, Édesanyámat unszoltam, meséljen a szerelemről!  – Hogyan találkozott az Apukámmal? Szeretett-e mást előtte? Hányszor lehet szerelmes valaki? Egy téli estén, amikor jól befűtöttünk az asztali tűzhelybe -, mi úgy mondtuk sparhelt -, és a sütőt szinte teleraktuk megmosott burgonyával, csak […]

Posted by
Posted in

Vén krokodil

Akai Katalin            Vén krokodil Vén krokodil az iszapban, Sunyin körül nézeget, Jó lenne egy zsíros falat, Ebéd után desszertnek.   Mert az is csak diétás volt, Néhány hal, és cafatok, Nem vagyok én cukorbeteg, Diétázni nem fogok!   Jöhetne egy kövér tehén, De azok is soványak, Morgolódik, a vén zsivány, S nagyot csap a […]

Posted by
Posted in

Csodaváros lakói

Akai Katalin           Csodaváros lakói   Álomtündér minden este látogat, mutat nekem álmaimban csodákat.  Tegnap éjjel mesés helyre repített, megismertem rugó manó törpéket.   Rugó manók Csodaváros lakói, óriási dinnye házak törpéi. Az egyik ház csíkosan díszeleg, kerek ablak az utcára nézeget.   A másik ház sötétzöld és gömbölyű, fehér ajtó, fehér ablak, gyönyörű. […]

Posted by
Posted in

Kókadt kankalin

Akai Katalin      Kókadt kankalin   Kókadt kankalin kelyhét kibontja, Esőre éhezik, levele, és szirma. Hajnal harmatja életre kelti, Napsugár csókjára, magát illegeti.   Zümmögő méhecske körül udvarolja, Isteni virágpor ezért a jutalma. Végre tavasz van, megújul minden, Csicsergő madarak hazatérnek szépen.   Zöldellő zöldmező, zizzenő parti fű, Szélhárfa hangjára virágot ültetünk. Szép nárcisz bólogat, […]

Posted by
Posted in

Koros krokodil

Akai Katalin          Koros krokodil   Koros krokodil, könnye koppan, Korgó gyomra, jaj, de fáj, Az emberek félnek tőle, Éhezik egy napja már.   Nem jön erre semmi állat, Pedig most már enni kell. Vén krokodil nem ugrálhat, Mert nehezen mozdul meg.   Elmélkedik ifjúságán, Fürge volt és jóllakott, Nem kellett a folyóparton   […]

Posted by
Posted in

Égszínkék keltike

Akai Katalin     Égszínkék keltike   Égszínkék keltike, kelyhét  Kibontja, Kertemnek közepén kéksége, Kis csoda. Tavaszi kankalin, napsugár Csókolja, Kerítés közelben, kökörcsin Kinyílva, Korai kikelet kertembe Kihív ma, Kispadra kiülve, lelkemet Gyógyítja.

Posted by
Posted in

Autoimmun

Akai Katalin      Autóimmun   Bárki bántott bénán tűrtem. Engedtem! Soha, vissza nem ütöttem. Szenvedtem! Könnyeimet némán nyeltem. Gyötrődtem! Fájó lelkem álarc fedte. Szüntelen! Féltem magam megmutatni. Nevettem! Haragomat mosoly fedte. Kelletlen! Dühömet is mélyre nyeltem. Sértetten! Bánatomat eltitkoltam. Viseltem! Magam ellen vívtam harcot. Végtelen! Agykontrollal gyógyulgatok. Ügyesen! Nem tudom már visszafogni. Nyelvemet! Napról-napra jobban […]

Posted by
Posted in

Az élet megy tovább

  Akai Katalin                                         Az élet megy tovább   Csehszlovákia, 1935, Felvidék, Várkony. Magyarok lakta terület. „Trianon” után lakosai egyik napról a másikra nem Magyarok, hanem Csehszlovákok lettek. Az ott élőket szlovákosították, akár erőszakkal is. Az […]