About Me

Akai Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

Nagyné Akai Katalin vagyok, a vizek városában, Tatán élek Férjemmel.
Mátészalkán születtem 1958-ban, de ott csak egy éves koromig éltem, mert szüleim egy jobb élet reményében Tatabányára költöztek. Négygyerekes család legidősebb gyermekeként nőttem fel, korán megtanultam mi a kötelesség és felelősség.
Szerettem olvasni, másodiktól már könyvtárba jártam. A sok rossz dolog elől a tanulásba, a versek, és regények mesevilágába menekültem. Az első versemet nyolc éves koromban írtam, az első elbeszélésemet tíz évesen. Tanáraim biztattak, segítettek, hogy írjak. Ma is hálás vagyok érte. Sok gondon átsegített, hogy kiírtam magamból örömöt-bánatot, szinte minden műfajban.
Több irodalmi versenyt nyertem diákként, de azután már csak a fióknak írtam.
Minél többet olvastam-tanultam, annál inkább úgy éreztem, nem tudom megközelíteni sem a megismert írókat, költőket.
A kereskedelmit kitűnővel végeztem, azután férjhez mentem Pestre.
Született egy gyönyörű kislányom, aki ma már egy csodálatos felnőtt nő, és a legjobb barátnőm.
Az érettségit, felsőfokú tanulmányaimat, és egyéb szakmákat család és munka mellet végeztem el, majd saját vállalkozást alapítottam, melyet nyugdíjasként ma is irányítok. Az élet úgy hozta, hogy férjhez jöttem Tatára, fiatalságom kedvenc városába, és ma is itt élek.
Ma már úgy gondolom: az irodalom nagyjaival nem versenghetek, annál jobban tisztelem őket hogy ilyet tegyek.
De talán néhány ember számára léleksimogató, emlékébresztő vagy szórakoztató lehet amit írok. S ha valaki az írásom olvasása közben elfelejti pár percre a gondját-baját, már volt értelme papírra vetni gondolataimat, érzéseimet.
Köszönöm, hogy az Irodalmi Rádió értékelte írásaimat, és örülök, hogy egy ilyen csodálatos alkotó közösség tagja lehetek.

Posted by
Posted in

Csillagom

Akai Katalin Csillagom! Nehezen születtél, aggódtunk érted, mégis maradtál, hisz vártunk Téged. Könyököd, csepp kezed halántékod mellett, biztos gondolkodtál: jöjjek-e vagy menjek? Végre sikerült! A miénk lettél, éjjel nem alszol, hát én miért tenném? Sok lázas éjszaka, sok betegség után, repked pöttyös masnid utánad a hintán. Csillagom-Csillagom, picinyke Kislányom Te vagy a legdrágább nekem a […]

Posted by
Posted in

Hit és Remény

Hit és Remény – Tudod gyermekem, azt hittem, hogy ezt a titkot magammal vihetem a sírba. De most, halálom óráján, úgy érzem, át kell adnom, bármilyen nehéz lesz annak, aki tovább viszi. Nálad jó kezekben lesz, és remélem Te is tovább adod annak, aki utánad jön. Bizonyára észrevetted, hogy a mi családunk más, mint a […]

Posted by
Posted in

Véres macskakövek

                          Akai Katalin               Véres macskakövek Futott a lány a véres utcán, barna haja utána lebbent, varkocsa indulót vert a hátán, szakadt cipője a kabát zsebben.                 Véres macskakövek halálról […]

Posted by
Posted in

Anyák, Lányok, Barátnők

Anyák, Lányok, Barátnők Katával a Búcsúból jöttünk, a folyóparton ültünk és úgy kacagtunk teljes szívünkből, hogy nekem a könnyem is kicsordult. Főleg amikor a Miska le és föl mozgó fehér feneke az eszembe jutott. – Hogy az milyen vicces vót! Te! – pihegte Kata és hanyatt vágta magát a térdig érő fűben. Az árvalányhajak úgy […]