About Me

Angyal Bella az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Angyal Bella, ami egy művésznév. 1989. március 7-én születtem Komáromban, Szlovákiában. A csúf „jelenből’’ mindig verseim által nyertem menekvést, akkor éreztem igazán magam boldognak, ha írhattam. Az első versemhez tizenhárom évesen kaptam ihletett. Petőfi Sándorhoz hasonlóan, én is a szabadságról írtam, mert már akkor is úgy éreztem, saját börtönöm foglya vagyok. Majd évekkel később egy szlovákiai újságban, még saját nevem alatt jelentek meg verseim. Kisebb ismeretséget kiadott versesköteteim (2) és különféle sikeres pályázatok által szereztem. Jelenleg a közösségi média segítségével szerzek verseimnek több olvasót és szeretném, ha műveim még szélesebb nézőközönséghez juthatnának el. Sokat jelent, ha műveim által reményt adhatok.

Posted by
Posted in

Tükörkép

  A nyers valóság nem álomjáték, nem képlékeny sötét árnyék. Szavainknak rabszolgája árnyát hinti, Őt szolgálja. Felnőtt létben gyermek lélek; szürke világban véres léptek. Sebeket ejt a való élet, illúziót tör tükörképed.

Posted by
Posted in

Öcsém…

A sötétben, mint mécses világítottál, s most éles a fájdalom, mit hagytál; szemembe könnyeket csaltál.   A szavak nem elég nagyok, a holnapba kapaszkodok a múltnak keskeny peremén, kéz a kézben Te meg én.   …mégse vetem meg lábam, csak suhanok álruhában, mert elemészt emléked, néma csendességed.

Posted by
Posted in

Lelkem hajnala

Az alaktalan éjben hiába kereslek, csak a szőke nappalban, csak ott szeretlek! Az éjjeli menny dalában szellemekkel társulok, jéghideg álmok között a múltba bámulok. Virágzó a feljövő Nap, mert ölelhetlek, a tiszta, sárga fényben tisztán köszönthetlek. Meztelen föld szegény ágyam minden éjszaka, selyem párna, hogyha ölelsz lelkem hajnala.

Posted by
Posted in

Illúzió

A reménytelen vágy érintése sorvaszt, színjáték részeként mégis eggyé forraszt. Törékeny illúzió, szilárd árnyalak, lelkem ráncainak mélyébe zártalak.

Posted by
Posted in

Életem

  Néha fekete-fehér, melyben a szivárvány, szürke árnyalattal írt szomorú királylány.

Posted by
Posted in

Létezik az örökké?

    Létezik e szerelem egy életen át; avagy a sóvár szem mindig messzebb lát?   Kívánja mi tiltott, elérhetetlen? Az új a jobb, a feledhetetlen?   A szerelemből megszokásba lép, ki egykor szeretett friss virágot tép?   Létezik e szerelem, örök hűség? Létezik e boldogság, igaz gyönyörűség?  

Posted by
Posted in

Diadal

A gonosz diadala tétlenséged ára, megkötött nyelved néma ajkad vára. Hallgatásod gyümölcse a jó bukása, néma gyötrődésed lelked suttogása.

Posted by
Posted in

Ki vagyok én?

  Ki vagyok én az élet víztükrén? A határnak éles peremén? Az örök búcsú szegletén? Ki vagyok én a múltnak díszletén? Túl a gyermek szerepén? A mának küszöbén? Ki vagyok én a holnap szőttesén? Lüktető remény az életnek hangszerén? Ki vagyok én túl a mindenség képzetén? Szilánkos költemény a betűknek rejtekén?

Posted by
Posted in

Csodák közt

Az őszinte szeretet tört szíveket olvaszt, a harag, gyűlölet lelkeket bomlaszt. A remény múlt s jelen közé hidat emel, s az élet a szépre, jóra csodákkal felel.