About Me

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője.

Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány.
Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár.
Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk.
Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik.
Bő egy éve írok Apor Kata néven. Azóta kiadtam egy könyvet Kutyavilág címmel, és összejött egy novelláskötetre való novellám. Egy nagyobb lélegzetű regénybe kezdtem, szabad időmben azt írom.

Posted by
Posted in

Mikor nekem kutyám volt

Most már ennyi év távlatából bizton állíthatom, nem biztos, hogy életem legjobb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy kutyát hozok a házhoz. Feleségem, és szeretett anyósom óva intettek, hogy ne csináljam ezt velük, mert csak a baj van vele, meg sétáltatni kell és én elfoglalt színész lévén nem érek rá ilyesmivel bajlódni, meg amúgy is csak […]

Posted by
Posted in

Barnabás a tréfamester

    Volt egy kis falu, egy mesebeli völgyben, őzikék lakta hegyek között. Olyan aprócska, hogy egy utcája volt hosszában, négy meg keresztben.  Amikor a nap kibújt a hegyek mögül, bizony elgyönyörködött, miközben megcsillantak sugarai a háztetőkön. A szellő gyengéden simogatta az ott élők arcát. Az eső nagyra növesztette a búzát, amit vetettek. Vasárnap a […]

Posted by
Posted in

Puszi és a béka

    Egy szép tavaszi napon, mikor a virág kelyhét bontja ki, tópartra indult kirándulni a szeleburdi Puszi. Kutyus létére nem jött zavarba, ha hemperegni kellett az avarba. Kergetett lepkét, lesett halat, nagy jókedvében a tóba is beszaladt! Ám amikor éppen a bundáját rázta a parti ösvényen, világ csudája! Hát elébe ugrott egy öklömnyi labda! […]

Posted by
Posted in

Egy fekete arc

„Egy fekete arc”   A kandúr odament a csizmájához és felvette. De nem ám akárhogyan, lassan odasettenkedett hozzá, és hopp beleugrott! Marika ijedtében szinte kiesett édesanyja öléből, amikor az a hopp szóra megemelte kissé a térdét és elvékonyított hangon kiáltva mindkét kezével utánozva az ugró mozdulatot mutatta be a cica csizmafelvételét. Ám az ijedséget azonnal […]

Posted by
Posted in

Óda a csirkepörkölthöz

Túl vagyok immár az étkeim felén, Bizton állíthatom, nem dicsekszem. Úgy is mondhatnám, életem delén, és ennyi idő alatt nem keveset ettem. De minden étkek közt, és ezt kijelentem: a csirkepörköltet mindenek felett szeretem! Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia, mit nem okoz más, csak a paradicsom és paprika! Ami meg […]

Posted by
Posted in

Úgy festenék

Úgy festenék, úgy festenék, úgy festenék egy képet! Nem ecsettel, nem vászonra, csak gondolattal, néked! Gondolatom útra kelne, rád találna, átölelne téged, S te látnád, mit festettem, látnád azt a rétet! Minek színétől, csak egy zöld szín volt még szebb, édesanyám szeme, amikor rám nézett! Mellette a házat, azt a békés fészket, hol édesapám gondozta […]

Posted by

Falevelek

Az ősz pontosan ugyan úgy jött el, mint máskor. A hulló levelek szinte zajtalanul ereszkedtek alá, csak néha jött egy hirtelen fuvallat, és akkor úgy érezte, hogy jó lenne beállni a levéleső alá, és feltartott fejjel, lehunyt szemmel átadni magát az érzésnek. Úgy igazán, teljes szívvel, tiszta lélekkel állni a levélesőben az óriás fák alatt […]

Posted by
Posted in

Kávéházi vircsaft

Szia, drágám! – Fifike, ülj le ide szépen a mama mellé! Nagyon ügyes vagy! Jó kutya! – Hát alig értem ide! Ez a város! A közlekedés szörnyű! – Pincér! – Nem hiszem el, hogy nem látják, hogy itt ülök! – végre, hogy idefáradt! Egy kávét kérek! – Fifi, ne ugass, nem bánt a pincér bácsi! […]

Posted by
Posted in

Bizottság

Az öreg nagyot sóhajtott. Mélyen beszívta a friss tavaszi levegőt. Úgy érezte keringése felgyorsul, erő árad szét benne, mint annyi év óta mindig, ilyenkor. Mozgásra csak igen kevés lehetősége volt, de már megszokta. Mintha először nézne szét a tájon úgy csodálkozott rá a világra. Az ő világa! Az ismerős domb, ahol állt, megszabadult a téli […]

Posted by
Posted in

Új remény

      Ha jobban belegondolt, nem is volt éhes. Ha jobban belegondolt, csak úgy érezte. Ha jobban belegondolt nem is itt volt ebben az isten háta mögötti német falucskában. Ha jobban belegondolt valahol egy mesebeli erdő kellős közepén élt egy kis házikóban a szüleivel, körülötte hűs csermely folydogált, tiszta vizében látszottak a halacskák, ahogy […]