About Me

aratocsillaArató Csilla az Irodalmi Rádió szerzője.

Arató Csillának hívnak. Születésem óta Tatabányán élek. Egy egyszerű munkás családban nőttem fel, jómagam is egy autóipari gyárban dolgozom. Két gyermek édesanyja vagyok. A versírás számomra egy nagyszerű hobbi, amiben igazán ki tudom fejezni magam. Nagyon szeretek jó könyveket olvasni és szeretem a szép művészeti alkotásokat is. Igazi örömöt jelentett például az is, hogy részt vehettem Vázsonyi Judit LirArt pályázatán ahol festményekhez kellett verseket írni. Ezekből a művészeti alkotásokból és a hozzájuk írt versekből, gondolatokból, mini könyvet nyomtattak. 2012-ben az …evokációk2. és 2015-ben pedig az …evokációk4. mini kötetben jelent meg két-két versem. Máshol még nem jelentek meg verseim. Többféle műfajban próbálom kiírni magamból ami bennem van és a felszínre kívánkozik. Írok verseket, szabad verseket, kisprózákat, mese verseket, haikut és dalszövegekkel is próbálkozom. Az írást szabadidőmben művelem, ami sajnos egyre kevesebb, de nagyon örülök annak , hogy az Irodalmi Rádió is értékesnek találta írásaimat és köszönöm a lehetőséget, hogy a Rádió csapatához tartozhatok.

Posted by
Posted in

Arató Csilla : Álmodni kéne

Álmodni kéne valami jót, egy rügyező fát s talán pár szem diót.   Álmodni kéne még valami mást is, puha, meleg ágyat és egy kötött kamáslit.   Álmodni kéne sok fehér gyöngyöt, s egy fénylőn csillogó nagy arany tömböt.   Álmodni kéne nagy havas hegyeket, s a tiszta kék égen fehér habcsók kezeket.   Álmodni […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla : Meglásd Szívem…

Mély álmomban igazi festő voltam, A csupasz fákra zöld levelet fontam. Raktam rájuk sok színes madarat S a fa alá odafestettem magamat.   Szivárványt mázoltam a csupasz égre, Apró felhőcskéket festettem köréje. A Napot óriás gombóccá gyúrtam És kínzó melege elől a folyóba bújtam.   Nagy sárga virágot festettem a rétre Te jöttél, és mosolyogva […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla : Haiku csokor

A nyárnak fényét iszom lelkemmel, hiszen röpke pillanat.   Messzi tengeren kéklő fodrozódásban rongyos vitorla.   Látom arcodat és szerelemmel teli minden lélegzet.   Színes emlékek mit apró pilleszárnyon lepkék hordanak.   Kankalin szirmán hajnal ringat bogarat, imbolyog a fény.   Eltakargatták. Nem tudták ki vagyok én, elszökött remény.   Körbe ölellek a gondolataimmal, lásd, […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Elmerengve (Egy kedves, nedves eszperente)

Egyszer lent, egyszer fent. Hej-hej, egyszer egy kerge felleg fekete kerettel lebegett felettem. Kezemet emelve fenyegetve, sejtettem, elkergetem. -Ejnye, szedte vette teremtette! -Hess, te cseles felleg, eszedet vesztve heverj szerte! -Menj, menj, engedj engem lebegnem, s ne keverj keresztbe tervemen! Eme fekete felleg ebben e percben megrebbent, szeppenten megremegett s rejtve, testet ejtve fejemre telepedett. […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Jön, jön már…

Mostanában éjszakánként nagyon sokat kell várnom, míg eljön az idő, hogy pillámra kecses remegés szálljon. Fent az égen pufók arc remeg, a hold épp’ rajtam kacag. Mellette csillagok rázkódnak, a nevetéstől majd’ széjjelszakad. Apró zöld fény izeg-mozog, az udvaron fénylő, éji bogár mászik, nincs félelem, bár múló a világ, ő mégis mindig vidáman játszik. Lassan […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla : Fekete

Fekete táltos fekete ér, fekete lángok fekete vér, fekete éjben feszül a kéj.   Fekete hangok fekete út, fekete lányok fekete lúd, fekete ördög nyúzza a húrt.   Fekete árnyak fekete tér, fekete vágyak fekete tél, fekete a minden, nem a fehér.   Fekete álom fekete kút, fekete várrom fekete múlt, fekete angyal szárnyára hullt.

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Karcok a köveken

Oly hamar eltompult a fény akartam idebenn a rendet, egy kicsit most elvesztem én a szél halott húrokat penget.   Világosban akartam járni úgy hittem én a jelennek, éreztem nem tudok szállni az égen tollpihék peregtek.   A hátam nedves toll csupán de nyitott szemmel harcolok, arcomon mosoly, s kuszán a kövekre jeleket karcolok.

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Szökni kéne

Az este pufók arca volt a szélnek, ki is gurultak tőle gondolataim. Apró, barna falevelek repültek felém, arcomnak csapódtak, ráncaimon ültek hosszan, de már tovaszálltak, egy sem maradt. Valamikor sárga virágok voltunk lent a nagy nyári réten, ma már szirmunk hullik, s vadul pereg a konok esti szélben. Láthatatlanná válunk, mint a szél tépte gondolatok. […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Még őrzöm az illatokat (Apának)

Elszállt a nyár apa. Elrohantak az évek. Elragadta őket a fekete füstös vonat és eltűnt velük a hegyek között. Jól emlékszem még a barna csatos táskádra, mindig valami finomságot vettél elő belőle amikor hazaértél a munkahelyedről. Emlékszem a szalvétádra is amibe anya az uzsonnádat csomagolta. Szinte mindig hagytál nekem valamit. – Ki kér egy kis […]

Posted by
Posted in

Arató Csilla: Keresem…

Oly messze a délelőtt hangja fáradt alkonyok jönnek, s míg mélyen itatódik szürkeségük keresem a nappal fényeit fahéj illatú ingeid között kutatva.