About Me

Árokszállási Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

A hétköznapi szócséplő című blog írója.
Sárospatakon született 1974. augusztus 8-án.
Német nyelvtanári szakon végzett.
A nyelvtanulás szenvedélye Ausztriába vitte, 2011 óta családjával Klosterneuburgban él.
Jelenleg grafikákat, illusztrációkat, mintákat tervez, német és magyar nyelven ír rímekben vagy rímtelenül.

Első könyve "hétköznapi szócséplő" címmel jelent meg 2017. júniusában magánkiadásban, ekönyv és hangoskönyv formában.

„A kreativitás számomra nem más, mint a saját belső kincsesládánkat felfedezni, annak tartalmát megcsodálni, elismerni, merni neki szabad teret engedni, és megengedni, hogy játékra invitáljon minket.“

Posted by
Posted in

megint sorbaállni

Sorban állok, körbenézek, ideges tekinteteket villanni érzek. Türelmetlenségek egymásnak feszülnek, farkasszemet néznek, ugrásra készek. A várakozó letöltendő idejét büntetésként élve, helyét tigrisként keserűen védve, áll fáradtan, s csak azt látja, mintha nem előre menne, csak hátra. A többi sor bezzeg nézd, milyen gyorsan megy. Lám peches volta most is igazolva. Pedig ő fáradt és tényleg […]

Posted by
Posted in

Tetováljunk

Tetováljunk magunkra, jókedvünkben valamit! Szemöldököt, rúzsos szájat, oroszlánt és nagy rózsákat. Katalógust fellapozva, a legszebbre rámutatva, fogunk összeszorítva, tűrjük, hogy tű marja fel érzékeny bőrünket, ejtve rajta száz sebet. De kín el nem rettenthet, szemünk előtt ott lebeg a végső műremek. (Ha meg mégsem tetszene, radírozzuk gyorsan le.)

Posted by
Posted in

Tükörképem kiabál

Tükörképem kiabál, hogy nézel ki ma, te lány! Szemöldököt kéne szedni, bőröd krémmel frissé tenni. Tudom a smink nem stílusod, de legalább bőrradírod vedd elő és használjad, mindent a szádba rágjak? Mozoghatnál kecsesebben, mintha éppen táncolnál, húzd ki magad, légy oly kedves, s pizsamádból kibújnál? Reggelire mit terveztél, ugye cukormenteset? vigyáznod kell fogaidra, és a […]

Posted by
Posted in

egynőnek ennyipontkijár

szépaszeme, tetsziknagyon, belezúgtam, mostmilesz, randiznihìv, mitvegyekfel, nincsegyrongyom, tönkretesz. testeszexi, odavagyok, látomeste, ezkirály, hovavigyem, mitszeretne, aztremélem nálamhál. korábbanjött, nemvagyokkész, holafésûm miértdudál, kicsitkellcsak várniarám, egynônek ennyipontkijár . ittvagyvégre, üljbegyorsan, kösdbemagad, decsinosvagy, húdevadìt a szoknyád, imádomaszempillád. zavarbajött látomszemén, nemszólsemmit bámulcsak, egymásillatában fürdünk, alevegőúgy izzikköztünk. kérdőnnézrám, miregondol, hangnemjönki egyseszámon, hogymondjammeg mostneki, hogyrajtaül apénztárcámon…

Posted by
Posted in

Zongora vagyok

Zongora vagyok, hangokat adok, fogadok. Fogadok, hogy álmodból felébresztelek, s billentyűid játszani kezdenek. Mert ha hiszed, ha nem, zongora vagy te is. Nem sejtett hangokkal, gyönyörű akkordokkal. Muzsikánk együtt vajon hogyan csengene… Zongora vagyok, hangolj örömödre.

Posted by
Posted in

Flörtöljünk kicsit

Rám néz, én meg úgy teszek, mintha észre se venném, Rám néz, és én úgy teszek, mintha szemem lesütném. Rám néz, és már nem tudom, meddig váratom. Végül feladom zavarom, s mosolyom boldogan odaadom.

Posted by
Posted in

Így pocsékolj könnyedén

Boltba mi ha elmegyünk, egy halom kaját megveszünk. Hazavisszük, elpakoljuk, fiókokba bedugdossuk. Pár nap múlva megtaláljuk, fele rohadt, de nem bánjuk, pocsékolhatunk a kukának hála, a szemetes pont erre lett kitalálva. Múltkor a bolt kijáratánál állva, a bolti konténert meglátva felcsillant a szemünk. Hisz haza se kell vinnünk a sok nehéz csomagunk! Időt ezzel spórolunk.

Posted by
Posted in

álarcot fel

Előtted van annak képe, hogy egy férfi, s annak nője, hajba kapnak, civakodnak, ahogy szokás, durcáskodnak? Erre mondta egyszer oda, egy jól képzett terapeuta: „Mikiegér álarcot fel, vitatkozni így kezdjen el!“ Képzelheted milyen nehéz gorombának megmaradni, ordítani átéléssel, ha mikiegér bámul éppen. Koncentrálnod kell itt apám, a játék nem megy babra, nehogy már egy egérféle a cirkuszt így […]

Posted by
Posted in

Van nekem egy pontom

Van nekem egy pontom, hogyha azt megnyomom, elszáll minden bajom, jaj nem az, te majom! A talpamról beszélek, masszírozd meg kérlek. Fáj a kezed pont ma? Gondolhattam volna… Nekem kell csinálnom mindent, de ne bánom! Fogok én majd arra várni, hogy kényeztessen engem bárki… Nagylány vagyok, érted ugye. Zoknim húzom, ne nézz ide!