About Me

Bábel Antónia az Irodalmi Rádió szerzője.

Bábel Antónia vagyok, 1982-ben születtem. Dabason élek férjemmel és kislányunkkal. Óvodapedagógusi végzettséggel rendelkezem. Gyerekkorom óta foglalkoztat az írás, de komolyan csak néhány éve kezdtem gyűjtögetni a műveimet. Ezt a szerencsés fordulatot férjemnek és Kapui Ágota költőnőnek köszönhetem. Szeretem azokat a gyermekmeséket, amelyek csodát sugároznak és feltöltik a szívet. Többnyire meséket, verseket, novellákat és kisregényeket írok. Meséimmel, történeteimmel igyekszem gyönyörködtetni, értéket közvetíteni gyakran segítségül hívva a humort. A képzelet szárnyán próbálok beférkőzni a gyermeki lélekbe. Foglalkoztat a pszichológia, a gyermeklélek, az élet értelme, a természettel harmóniában való lét. Szeretem az embereket, a gyerekeket. Fontosnak tartom az elesettek, rászorultak megsegítését. 2013 óta a helyi Karitász tagja vagyok. Fontos számomra a környezetvédelem, 2013-ban Télessy István környezetvédelmi díjban részesültem a helyi újságban publikált cikkeimért és környezetvédelmi tevékenységemért. Nagyon szeretek főzni, varrni, alkotni, újdonságokat kipróbálni.

2017 januárjában az Irodalmi Rádió Tél és Karácsony 2016 című pályázatán harmadik helyezést értem el Nagyapó csizmája című versemmel.

Szintén januárban az V. Nemzetközi Benedek Elek Meseíró Pályázat osztott harmadik helyét szereztem meg A furfangos kis asszony című mesémmel.

2017 májusában az I. Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díj osztott első helyét sikerült kiérdemelnem Lopott Vétkek című novellámmal.

Posted by
Posted in

A telhetetlen óriáskígyó

Az óriáskígyó nem egy kicsi állat. Ha te is látnád, hát leesne az állad. Ismertem egyet, az éhség úgy gyötörte, Az étvágya felhágott a hegytetőre.   Előételnek elfogyasztott egy tevét, Levesként megitta két tengernek levét. Kedvére befalt egy egész tehéncsordát, Desszertnek megevett kétszáz csoki tortát.   Könnyed uzsonnája egy piramisból állt, S a teliholdból egy […]

Posted by
Posted in

Anna és Gergő

Anna és Gergő a homokozóban játszott, Amikor egy kis patakukac arra mászott. Gergő az életében ilyet még nem látott, Így hát sikítva rohant az édesanyjához.   „Találtam valamit, meg akar enni engem!” „Ne sírj, Gergő! Nyugodj meg már, kicsi szentem!” „De hatalmas a körme, óriás a szája!” „A kukac kicsi, te sokkal nagyobb vagy nála.” […]

Posted by
Posted in

Lakoma

Kipp-kopp, harkály, Kukacot falnál? Kopogj be a fába, Kukac otthonába!   Kipp-kopp, szomszéd, Mit akar itt rég? Zárva a reteszek, Harkályé nem leszek!   Esze min jár? Bajt szimatol tán? Csak csodálni jöttem, S egy had van mögöttem.   Látni magát… S karcsú derekát. Nyissa ki hát, drága! Csak egy félórára!   Kukac nem szól, […]

Posted by
Posted in

Erdei zenebona

Megnősült ifjabb Vaddisznó, Mert magában élni nem jó. Elvette szép Vadmalacot, A pár nagy-nagy lagzit csapott.   Volt áfonyás, szedres torta, Nyárson sütött makk, meg torma. Rántott szarvasgomba kucsma, Harapta, aki csak tudta.   Tölgyfahordóban érlelt bor Csapra ütve szanaszét folyt. A menyasszony majd’ belehalt, Hogy nem szerveztek zenekart.   Vitte a hírt harkály Ödön, […]

Posted by
Posted in

A világjáró fogkefe

Volt nekem egyszer rég egy huncut fogkefém. Egy pohárban lakott a mosdó peremén. Reggel, este tisztára mosta ínyemet, Cserébe várta a legfrissebb híreket. Mert kíváncsi egy szerzet volt, azt meghiszem. Tudni akarta a világról, hogy milyen. Egy szép nap elbújt a szappantartó mögött, És a nyitott ablakon át, hopp! megszökött. Hallottam aztán hírét, mert amerre […]

Posted by
Posted in

Lopott vétkek

A félig leeresztett redőny résein átszűrődő napfény éppen elég világosságot adott ahhoz, hogy ne legyen „kriptahangulat” a nappaliban, ahogy ő szokta mondani. Ki nem állhatta a sötétséget, még így a legnagyobb kánikula közepén sem. Inkább legyen meleg, mint sötét. Végül is nyár van. A nap sugarai rávetődtek a kanapéra, amelyen elnyúlva feküdt, kezében a távirányítóval. […]

Posted by

A kovács kicsi kalapácsa

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kovács meg a felesége. A kovács esténként el-eljárt a közeli ivóba, ahonnan csak késő éjjel tért haza. A felesége mindig pörölt vele: – Elissza azt a kis pénzt is, amit megkeres, aztán meg félre patkolja a lovakat, meg széjjelkalapálja a körmit! Egyszer azt veszi észre kend, hogy […]

Posted by
Posted in

A tó tükre

A tó tükre   Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy erdőjáró meg a felesége. Az erdő közepén, csillogó víztükrű tó partján éltek takaros kis házban. Az asszony csodaszép volt, látta is ezt a tó tükrében, amikor vízért járt fényes vödreivel, és közben nevetve énekelt a tükörképének. Az erdőjáró minden reggel útnak indult, járta […]

Posted by
Posted in

Vándor

Vándor   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Egész életében az utakat rótta. Városról városra járt, faluból faluba tévedt. Ha nem akadt, ahol megszálljon, kint aludt az erdőszélen, vagy a templomtoronyban, ha megtalálta a sekrestyést vagy a papot. Közben jártában keltében sajnálkozott, hogy bizony nyomorúságos dolog ez a vándorélet! Hej, bezzeg, akinek […]

Posted by
Posted in

Sárréti álom

Sárréti álom   Kicsi házak, hosszú kertek Hívogatnak, ide gyertek!   Vastag falak, kis ablakok, Ős almafák! Itthon vagyok.   Dohos szagú, tiszta szobák, Itt születtek, s mentek tovább.   Sár kemence plafonig ér Ott sült egykor lángos, kenyér.   Réz kilincsen század pora, Dédapámnak keze nyoma.   Kert végében zöld kanális, Benne nád és […]