About Me

Bajzikné Panni az Irodalmi Rádió szerzője.

Minden vers természetem kivetülése, önmagam, lelkem, melyeket BAJZIKNÉ PANNI néven publikálok!

Költeményeim megírására egy-egy alkalom, élmény, történés bontja ki az írás kényszerét, melyet empatikus ráhangolódással formálok meg. Mindig rátalálok olyan élményekre, értékekre, amelyeket szeretnék megmutatni, megosztani. Hiszem, hogy érzékenyen reagálok úgy a természeti, mint az emberi változásokra. Fotómasinaként megragadva a pillanatot elmémben rögződnek és találnak ritmust, rímeket a gondolatok és formálódnak versekké.

Elégedettséggel tölt el, ha mások számára is érthetőek, egyértelműek alkotásaim. Szeretném, ha elfogadó örömet adnának verseim.

Feltétlen meg kell említenem, hogy több kötetem illusztrátora Anna nevű leányom, akinek munkái emelik szóláncaim külcsínét, belbecsét! 

Verses köteteim:

  • Gyöngyeimet gurítom felétek
  • Gyöngyeimből koszorút kötöttem
  • Gyöngyeimből szemezgess
  • Gyöngyeimből válogattam,
  • A nap varázsa
  • Balaton, betelni vele nem tudok
  • A Balaton dicséret
  • Gyökereim
  • Igazgyöngyeim
  • A tollat kezembe vettem


Először 2012 januárjában osztottam meg közönséggel verselő-vénám zsengéit, amit a Gyöngyeimet gurítom felétek” című könyvecskémben is olvashatott a „nagyérdemű”. Az akkori szerkesztés tematikáját azóta sem változtattam, legyen szó kötetekről, bemutatókról, mely utóbbiakat 2013 májusában „Gyöngyeimből koszorút kötöttem”, 2015-ben „Gyöngyeimből szemezgess!”, 2017-ben „Egy szívdobbanás”, 2019-ben pedig "A tollat kezembe vettem" címmel tarthattam a keszthelyi Fejér György Városi Könyvtárban.

Szerencsém volt megjelenni egy-egy alkalomra a Zalai Hírlap és a keszthelyi Szuperinfó lapjain.

Híve vagyok „idegen” közegben való megmérettetésnek is, ezért kisebb-nagyobb időközönként küldök különböző témakör szerinti pályázatokra verseket. Jelen pillanatban 20 antológiában való megjelenésemnek örülhetek.

Posted by
Posted in

Eleven kaleidoszkóp

A Bakony fantasztikus! Színek kavalkádja: karamell, bordó, aranysárga. A lomb-fedél gyérülő sűrűjéből a nap sugara halványan tör elő. A sima törzsű fák fakó árnyékot vetnek a földre, ágaik fázósan tekeregnek, sírva ejtik el virág-leveleiket. Az erdő korhadó aromája gyenge szellőn hajtott ködfátylon úszik. Hajnali dér csillog az ösvényen, madárberkenye gyümölcse roskadva hajlik a földre. Az […]

Posted by
Posted in

Rettenetes

Rettenetes   Rettenetes viharra ébredek. Hangja félelmetes. Romboló dörrenés, éles villámlás a legbátrabbakban is elülteti a félsz érzését és a természet elemi ereje nem hagy kétséget hatalmasságáról. Zúg a világ! A fák lombja vadul leng, hajlítja a könyörtelen szél orkán ereje, mi felér a végítélet eljövetelével. Egy óra csupán és megváltozik a táj. Kettétört fatörzs […]

Posted by
Posted in

Égi hatalmasság

Égi hatalmasság     Süt a Nap. Az égbolt kékje vidám, fehér pamatok úsznak a horizont magasán. Forró a nyár. Hirtelen fekete lesz a szemhatár. Fuvallat nyomán süvítő szél, mennydörög az ég. Szikrázik villámfa koronája, gyökerét a föld húsába vájja. Csattog, rázkódik a világ. Égi hatalmasság harsogó haraggal trombitál. Heves vihar zúdul a tájra, görbíti […]

Posted by
Posted in

Aranycsíkon

Aranycsíkon…     Aranycsíkon tempózom, napsugárban úszom, arcomat fény fürdeti. Alattam szelíd a tó. Halványzöld a Balaton, alig hullámok hintáznak a felszínén. A Nap lecsurog az ég vízén, tűz-köntösbe öltözteti a fák lombját. Lassan süllyed a horizont alá, csendes éjszakát kíván.  

Posted by
Posted in

Pirosló hajnal

Pirosló hajnali fény. Légies lebegés. Ég és föld kékbe olvad.  Az óceánfelhő játszik. A zivatar meg-megáll, elered. Fűről harmatgolyó lepereg. Issza a föld szomjas mohósággal, lassan kelő naptól izzó ragyogásban. Szél kócol egy kusza felleget sebes irammal. Úszik, tekereg messzi. Hegyek, zöld bujasága napmelegű tűzmosolyra vár. Margaréta csillagszirma nyújtózik. Ficánkol a fürge patak. Zabolátlan zöldhullámok […]

Posted by
Posted in

Tüsténkedik

Tüsténkedik, szaladgál, egy-egy percre meg-megáll, de csak azért, irányt váltson. Rohangál, füle lobog, nyelv kilóg, sistereg, nyargal le-fel. Felbukkan, akár a buzgár, buzgón, ahol csak lehet, tesz a közért, nem sajnál semmiért, senkiért időt. Odaér, serény, a pofavizit kedvéért.

Posted by
Posted in

A józan tapasztalás

A józan tapasztalás Se Sibilla, se budavári Juliska nem vagyok, bölcs, látnoki képességnek híján elmém, de azt mondhatom; anyám szavát magaménak vallva: „amilyet szakítasz, olyat szagolgatsz!” Örökbecsű, és milyen igaz magyar közmondás, benne a józan tapasztalás.  

Posted by
Posted in

Zsenge rügyek

A tél bundáját lerázva roppanva bontják levelüket a zsenge rügyek. Kikeleti hóvirág óvatos szerénységgel dugja ki fejecskéjét a földből, félve tekint körbe, itt-e ideje jöttének? Madár-raj rebben a fákról. Nehézkes felhő-falkát kerget a szél. Fürgén táncol a fény. A szürke, a kék színek összefonódva olvadnak az ég vízébe.

Posted by
Posted in

Utolsót lobban a nap

Utolsót lobban a nap, parázsló sugarai ragyognak. Tűz ég a víz alatt. A tó felszínén lángcsíkok vibrálnak. Vöröse izzó kályhatorok. A bokrok ágai közt a nappal elhever, zaj helyébe a csend ül. Az éj közeleg.

Posted by
Posted in

Fekete-vers

Fekete a bánat, a gyász szomorúsága, a magányos szív elhagyatottsága. Fekete az alvilág bénító fogsága, az ördögi Belzebub vallási hatása. Fekete a gonosz szimbolikája, keresztes vipera halálos marása. Fekete a félelem, ismeretlen helyzet, mint a feketelyuk, feneketlen rejtek. Fekete az erő, tekintélyt sugároz. Fekete elegáns, előkelő, csábos. Fekete a humor, ha párosul viccel. Fekete a […]