About Me

Balázs Kamilla Manna az Irodalmi Rádió szerzője.

A teljes nevem: Balázs Kamilla Manna, de barátaim és családtagjaim csak Mannának szólítanak.
Egy Noszvaj nevű faluban élek.
Családomba beletartozik: Két macska, két lány testvér (egy nővér és egy hugi), két szülő, két nagymama és három nagypapa.
Szerencsére nem mind így egy rakáson élünk, néha a kis család tagjaival is elég együtt lakni. Nyáron töltöm be a tizennégyet, három éve kezdtem el foglalkozni komolyabban az írással.
Rájöttem, hogy az írás mindig örömmel tölt el, mert megtanítja más szemmel nézni a dolgokat és főleg, hogy állandó, ingyen programpontként van a fejemben, miszerint:
Milyen rímekkel tudok előrukkolni a legvéletlenszerűbb témákban és helyzetekben?
Ráadásul még letölteni sem kellett! És Wi-Fi nélkül is simán működik!
Sőt, még VIDÉKEN is, és az sem baj, ha elmegy a térerő…
Főnyeremény, havi díj nélkül, és bárhol el tudom vele szórakoztatni magamat…

Posted by
Posted in

Az üvegpohár eltörött

Ha meghaltam, és tudom, és tudod, hogy meg fogok halni. Én tudom, és tudod, hogy nem veszek levegőt, És tudom, te tudod, hogy víz alól nézlek. Ha meghaltam, tudod minden könnyem neked adom.   Ha meghaltam, Én, mint ember csak többször halva, Halottan hiányzik majd, hogy vigasztaljalak. Persze hogy is vigasztalhatnálak a halálom miatt, Ha […]

Posted by
Posted in

Álmodozó

Versekkel bélelt szívemben tavasz van, Énekkel köszöntöm boldogságom. A lágy vihar, mely csendben gúzsban tartott, Elhagyott engem s elhagyta világom.   Álmodok nappal és álmodok éjjel, Bordó szelek táncolnak hajamban. Óvó szeretettel figyelnek míg én, Cseresznye virágot keresek magamban.   Süt a nap, s én behunyom szememet, Meleg fény kúszik pilláim közé. De ha felhő […]

Posted by
Posted in

Tinta tenger

Fekete tintából rajzolj nekem tengert Finom táncot lejtsenek szomorú habok Apró papír hajók hánykolódjanak S a hullámok tetején tudják: szabadok Fekete tintából rajzolj nekem tengert Tomboljon rajta haragos, dühödt szél De az irgalom hajója ringatózzon benne S szívét titokba ez rejtse amíg él Fekete tintából rajzolj nekem tengert Lakják vízben szálló,álmodozó cetek Kik éjjel ezüstön […]

Posted by
Posted in

Ki vagyok?

Nincs létem Nincs testem Nincs sáncom. Nincs kedvem   Nincs ráncom Nincs arcom, Nincs olyan Hogy alszom.   Nincs titkom Nincs szívem, Nincs táncom Nincs hívem.   Nincs tükröm Nincs tavam, Nincs őszinte Szavam.   Nincs éltem, Nincs haltam Nincs mit nézned Rajtam.   Nincs ruhám Nincs kincsem, Nincs kontyom Nincs nincsen.   Nincs minden […]

Posted by
Posted in

Vörösbegy és az óceán

Egy vörösbegy lakott egy nyírfa ága közt, Bordó tolla kitűnt a fehér törzs mögött Szép volt a madárka mégis egyre sírt, Nem akart se tavaszt, se virágot, se nyírt. -Mit nekem nefelejcs, méz- vagy búzavirág? Ha soha nem láthatom, a gyönyörű óceánt! -Mit nekem a szépség? Mit nekem az ének? Ha nem láthatok szél-szaggató, fodrozódó […]

Posted by
Posted in

Szeszélyek

Télen a bükk, mint mélabús menyasszony Fehér ruhájára fekete, kecses fák futtatnak mintát, S ha egy-egy piros begyű madárka téved oda Az ég fekete-fehér képébe csöppent vörös tintát. Ősszel a bükk, mint kevély kisasszony Ki ezernyi ruhájára egyenként kiáltja: – Ez nem jó, ez sem jó! Az összeset magára ölti, darabonként szaggatja szét, Majd torkán […]