About Me

Balázs Magdolna az Irodalmi Rádió szerzője.

Debrecenben születtem, végeztem iskoláimat és jelenleg is itt élek. Építőipari szakközépiskolában érettségiztem, majd közgazdász diplomát szereztem. Régi álmomat valósítottam meg azzal, hogy párkapcsolati coachként is tevékenykedem. Humán beállítottságú ember vagyok, valahogy mégis olyan iskolákba keveredtem, ahol a főtantárgy nem az irodalom volt. Furcsamód mégis a középiskola évei alatt fordultam a versírás felé. Magyar irodalom órán folyamatosan szenvedtem a verselemzésektől, mert sohasem értettem, hogy azon mit lehet tanulni. Nekem sohasem az jutott eszembe egy mű olvasásakor, amit a tankönyv szerint gondolnom kellett volna. Persze, hogy rendre rossz jegyeket kaptam! Ebből a lázadásból születtek az első versek. Mert hiszem, hogy a vers a képzelet szabadsága. Szabadság annak, aki írja és szabadság annak, aki olvassa. Mostanában kezdtem prózával is foglalkozni. Első novellám ,,Már öt éve” címmel a Carrie magazin oldalán olvasható, melyet egy pályázaton az első negyven közé válogatták. Ismerőseimtől, barátaimtól kapott visszajelzések bátorítottak, hogy újabb novella írásába kezdjek. Hallgatva a véleményeket, igazolást kaptam tizenéves kori lázadásomra, miszerint senkit sem érdekel, hogy mit írnak a tankönyvek, csak az a lényeg, hogy milyen gondolatot vált ki ugyanaz az írás olvasójából. És ha csak annyit adhattam, hogy valaki öt percet szánt rám, már megérte.

Posted by
Posted in

Harmincegy év

Oly’ sokszor próbáltalak elképzelni, Lehunyt szemem mögött megidéztelek, De mindent fölülírt a pillanat, Mikor először megérintettelek. Göndör, szőke, fürtös buksi, Hozzá hatalmas kék szemek, Mindössze ennyi kellett ahhoz, Hogy elcsavarj jó néhány női fejet. Ahogy első lépteid fölé hajoltam, s egyszer csak azt mondtad: anya! Könnyedén repült el a gyermekkor, Mint az az égbe dobott […]

Posted by
Posted in

A szél

Gurul a labda, repül egy falevél. Mondtam, hogy nincs, ki engem utolér. A nyár melegével cirógatom kezed, Izzadt homlokodból simogatok egy kósza tincset.     Hűs sóhajjal érintem fáradt tekinteted, Hagyd, hogy erős karjaimban elröpítselek. Nézd, a pergő levelek, hogy futnak sebesen, Utolsó táncukat lejtik most előttem.     Ha kedvem tartja, egy faágat rángatok, […]

Posted by
Posted in

Az utolsó vers

A szavak messze elkerülnek, Ajkamon a csend mosolyog, Szívemre hajol a magány, Céltalan tájakon bolyong.   Átnéz az idő felettem, Szeme a távolba réved, Tudom, hogy végtelen csordul, Nekem csak emlék az élet.   Lábam már nem visz az úton, Bénaságát borítja lepedőm, Kezemből csusszan a kőre, A megmarkolt földi időm.

Posted by
Posted in

Töredékek

Csonttá fagyott útszéli virágrögök, eltévedt és lepergett délelőttök. Kínlódó újra szeretni vágyás, groteszk fintorba torzult mosolygás.   Tétova, egymást kereső kezek, Sohasem találkozó tekintetek. Meggondolatlan kimondott szavak, Melyek a múltból visszhangzanak.   Egy arc a fényképről még utánanéz, Az egy egyetlen átöröklött igaz emlék. Minden más csak félbeszakadt gondolat, Mely végtelen képzeletekből fakadt.

Posted by
Posted in

Az évszakok tánca

Ahogy  a Nap lustán nyújtózik az égen, A tavasz zöld haját kibontja a réten.     Karcsú testű füzek ága nyárban hajladozik, Méz illatú karjaiban egy pacsirta ringatózik.     Őszi szél hullajt levelet az erdőknek útjára, Bordó tincseket fon lassan a virágok szirmába.     A tél zord katonái fehér fergeteget fújnak, A didergő […]

Posted by
Posted in

A Föld sóhaja

Hajolj le hozzám, de ne vedd el javaim, Erdőmben járva csodáld magas fáim. Hegyek patakja zúgva rohan lábadon, Hűs vizébe kortyolsz, forró nyári napon.   Nézd a mező, hogy ontja virágait, Méhek tánca alatt bólintó szirmait. Egy fecskepár villan a horizonton, Őzsuta szökken, harmatos csaliton.   Tedd le a fegyvert, ha erdeimben jársz, Kezedben miért […]

Posted by
Posted in

Már öt éve

Most nem az ébresztő dallamára ébredt. Valami kellemes bizsergés nem hagyta tovább aludni. Rutinból nyúlt át, de Bence már nem volt mellette. Kedden mindig hat órakor indul, hogy a reggeli csendben nyugodtan át tudja nézni a délelőtti műtétre váró betegek kórlapjait. Zita lágyan simította végig a lepedőt, és még érezte a férfi testlenyomatában megbújó halvány […]