About Me

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője.

Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban én is benne vagyok, mert semmivel sem vagyok több sem kevesebb mint más. Az áltagosok átlag életét is élem. 15 éves korom óta foglalkoztat a versírás, ami néha össze is jön, néha pedig nagyon nem. Számomra a versírás afféle hobbi, egy dolog amiben sokszor úgy érezhetem, hogy jó vagyok. Verseim nem mindig a saját érzeseimről szólnak, gyakran képzelem magamat valaki más, vagy egy általam kitalált karakter bőrébe, és úgy próbálom elkezdeni az alkotást. Nem lényeges számomra, hogy hányan, vagy miként gondolnak verseimre. Leírom őket és bízok benne, hogy valami jót hoztam létre. Verseimmel való munka közben a legjobb érzés, amit érezhetek az, hogy írás közben részben magammal is beszélgetek. Megvitatom a belső gondjaimat, és a vers erre segít rávilágítani. Szeretek írni a szeretetről, mert a az a világ egyik legnagyobb mozgató eleme, a szeretért sokan bármit megtennének. Viszont megesik hogy a szeretet nélküliség adja soraim nyomó erejét, néha több van a betűk közt mint amennyit valójában is érnek. A versírást nem gondolom a magam részéről művészetnek, sokkal inkább egy érzésnek. Bárki képes lenne rá, és bárhol. Sikerélménynek fogom fel azt, ha tetszik versem mondjuk a barátaimnak, mert ők átlátják jobban a sorok közti valóságot. Nagy példaképem David Bowie, és az ő szavaival zárnám bemutatkozásom: "Mindig is megmagyarázhatatlan vágyam volt arra, hogy több legyek, mint csupán egy ember."

Posted by
Posted in

Egy hős felemelkedése és bukása

Félig ki volt már kortyolgatva az íróasztalon az a boros pohár, csak a számítógép LED világítása pompázta be az üvegből készült díszítőelemet. Egy megviselt kéz a billentyűzetet ütögette folyamat, szinte a műanyag kopásától hangoskodott az emelet. A magány teljesen eluralkodott a szobában, ha valaki hisz a mesékben, a mumust is meglátta volna a sarokban. Tesztoszteron, […]

Posted by
Posted in

Mit nekem Amerika

Én a szabadság vándora, bejártam fél Amerikát! Láttam fiatalokat ahogy eloszlatják álmaikat. A mester mondta: Maradj életben.   Elmentem hajókázni is, kikötöttem a napsütéses Mexikóban! Láttam ott is ezt azt, amazt, mindent ami a számnak, szememnek ravasz. Építettem is arra egy házat, egy olyat amit álmaiban láttam. Az utam tovább vitt a poros Coloradoba, és […]

Posted by
Posted in

Sér-ülés

Ez a nap is hosszú volt ám… Ezek a bizonyos éjszakák… Az éjszakák ahol egyedül vagy, amikor megmutatod mennyi az elégséges magadból Ne hagyd magadat elveszni, de mindenki sírni fog. Mindenki sérül… Néha. Néha teljesen rossz minden, és itt az idő magadra, a nap is hosszú volt. Úgy érzed össze omlasz, gondolkodsz hogy eleged lett […]

Posted by
Posted in

Nem ismersz

Kezet adtál nekem, és azt mondtad “Helló”. Nehezen beszéltem, és fájt is kimondanom. Tettem, de rosszul is voltam, te nem ismersz. Te mást ismersz, akartam csókolni azt. És azt mondtad csak barátok, más nem lehetek. Te nem ismersz… Soha nem tudtam, hogyan csináljam a szerelmet. Megijedtem a ragyogástól, hogy az esélyem elugrik. Kezet adtál nekem, […]

Posted by
Posted in

ÉA

Beborult esős idő volt akkor odakint, anyám egy nagy fazékban főzött és én csak szüntelen bámultam őt. Festett fekete hajában többször eljárt a gondolatom, szegény, már lehetne akár ősz is. És láttam ahogy unalmasan csinálja az egészet, mégis annyira mesterinek és precíznek tűnt nekem. Akartam volna mondani valamit, érdekeset, szépet. De rájöttem hogy most a […]

Posted by
Posted in

Mint nyíló virág a tavaszi kertben

Kacskaringós utakon, vakon járt vizeken Elcsábított a rég nem hitt szerelem. Hideg volt és selymes, a legjobb üveges Heineken. Megjártam, és voltam a legszebb helyeken. Más nem is lehetett volna a szerepem. De elkísért a végtelen szeretet. Sokszor így szerettem az életem. És vidám voltam minden percben. Mint nyíló virág a tavaszi kertben.

Posted by
Posted in

Minden6ó

Én több vagyok mint az Isten, mert én megtudok halni, vele ellentétben. Létrehozott a saját képére minket, és ismeri tudja elvileg, minden léptünket. Nem kívánok neki semmi rosszat vagy halálkínt, ha van, majd szánakozom, ha nincs hát nincs. Bezárult a kapu amin beléptem az éjjel, magamra hagyatva érzem magam, hiába hiszek magában a hitben. Nem […]

Posted by
Posted in

Mágneses

Látod a madarakat az égen? Messze szállnak és mégis tudják merre voltak régen. Azt mondják az anyatermészet mindenhol ott van, akár az égben. Bárcsak több természet lenne bennem.. Bárcsak több természet lenne bennem… Mert ez nem ér, Mágneses vagyok, Olyannal aki mégis taszít Bénító szerelem Soha nem lesz rám szüksége… Nézd az a pár a […]

Posted by
Posted in

Madár

Gondolkodtál már azon milyen érdekes egy madár? Elköltözik messze megy és néha néha hazajár. Gyönyörű szép tollait magasan lengeti nekünk, és mi csak bámuljuk ragyog benne szemünk. Bárcsak madár lehetnék én is, el szállnék és vissza sem jönnék, bárcsak egy kicsit, egy napra madár lehetnék. Be repülnék régi szerelem kapujába, megnézném mit tett velük az […]

Posted by
Posted in

Lajtorja

Én bevallom hogy nem vagyok jó és bevallom azt is hogy nem vagyok rossz. Bevallom hogy semmilyen vagyok. Nem kell a vigasz nem kell nekem jó szó, csak várjak már azzá kire azt mondhatod, otthon volt. Én nem kértem soha, semmi extrát senkitől én nem kértem azt, hogy változz a meg miattam. Adtál valamit, valami […]