About Me

Balog Bercel az Irodalmi Rádió szerzője.

Balog Bercel vagyok, a nagy átlagnak csak Berci. Az említett nagy átlagban én is benne vagyok, mert semmivel sem vagyok több sem kevesebb mint más. Az áltagosok átlag életét is élem. 15 éves korom óta foglalkoztat a versírás, ami néha össze is jön, néha pedig nagyon nem. Számomra a versírás afféle hobbi, egy dolog amiben sokszor úgy érezhetem, hogy jó vagyok. Verseim nem mindig a saját érzeseimről szólnak, gyakran képzelem magamat valaki más, vagy egy általam kitalált karakter bőrébe, és úgy próbálom elkezdeni az alkotást. Nem lényeges számomra, hogy hányan, vagy miként gondolnak verseimre. Leírom őket és bízok benne, hogy valami jót hoztam létre. Verseimmel való munka közben a legjobb érzés, amit érezhetek az, hogy írás közben részben magammal is beszélgetek. Megvitatom a belső gondjaimat, és a vers erre segít rávilágítani. Szeretek írni a szeretetről, mert a az a világ egyik legnagyobb mozgató eleme, a szeretért sokan bármit megtennének. Viszont megesik hogy a szeretet nélküliség adja soraim nyomó erejét, néha több van a betűk közt mint amennyit valójában is érnek. A versírást nem gondolom a magam részéről művészetnek, sokkal inkább egy érzésnek. Bárki képes lenne rá, és bárhol. Sikerélménynek fogom fel azt, ha tetszik versem mondjuk a barátaimnak, mert ők átlátják jobban a sorok közti valóságot. Nagy példaképem David Bowie, és az ő szavaival zárnám bemutatkozásom: "Mindig is megmagyarázhatatlan vágyam volt arra, hogy több legyek, mint csupán egy ember."

Posted by
Posted in

Mágneses

Látod a madarakat az égen? Messze szállnak és mégis tudják merre voltak régen. Azt mondják az anyatermészet mindenhol ott van, akár az égben. Bárcsak több természet lenne bennem.. Bárcsak több természet lenne bennem… Mert ez nem ér, Mágneses vagyok, Olyannal aki mégis taszít Bénító szerelem Soha nem lesz rám szüksége… Nézd az a pár a […]

Posted by
Posted in

Madár

Gondolkodtál már azon milyen érdekes egy madár? Elköltözik messze megy és néha néha hazajár. Gyönyörű szép tollait magasan lengeti nekünk, és mi csak bámuljuk ragyog benne szemünk. Bárcsak madár lehetnék én is, el szállnék és vissza sem jönnék, bárcsak egy kicsit, egy napra madár lehetnék. Be repülnék régi szerelem kapujába, megnézném mit tett velük az […]

Posted by
Posted in

Lajtorja

Én bevallom hogy nem vagyok jó és bevallom azt is hogy nem vagyok rossz. Bevallom hogy semmilyen vagyok. Nem kell a vigasz nem kell nekem jó szó, csak várjak már azzá kire azt mondhatod, otthon volt. Én nem kértem soha, semmi extrát senkitől én nem kértem azt, hogy változz a meg miattam. Adtál valamit, valami […]

Posted by
Posted in

Empiriokriticizmus

Keresni és megtalálni valaminek a végét egy, és mégsem ugyanaz, keresheted találhatod a vigaszodat benne. és bárcsak bárcsak, egy percre egyetlen egy percre, de tényleg csak egyre így lenne. Nem lenne annyi kialvatlan éjszaka nem lennének, annyi kényszerből kimondott szavak. De ki vagyok én hogy megmondjam, ki vagyok én hogy ítélkeznek más felett, nem számít […]

Posted by
Posted in

Fű helyett frontin…

Mint leégő cigicsikk olyan ez az élet ‌ csak gondolj bele elmondom hogyan és mi a lényeg ‌ meggyújtod cigit és megég ‌ és ameddig szívod úgy érzed addig élsz. ‌Lehet százas, lehet vastag, lehet hosszú lehet rövid, ‌ lehet erős, lehet gyenge ‌a lényeg hogy vigyed a szervezetedbe. ‌ Szívod mikor még tele van, […]

Posted by
Posted in

Mint egy ötéves

Bámulom a kezem mint egy ötéves. Bámulom , hát mi benne oly rejtélyes? Gondolkozok , hány újjam van , és miért pont öt? Ez az agynak és szívnek nevezett cucc , hozzám nőtt. Zakatol és dobog fel lángol és tombol. Ha elé állsz bátran biza téged is könnyedén le rombol. Bámulom a kezem mint egy […]

Posted by
Posted in

Másképpen

Vajon bűn mást , másképpen szeretni? Kétségtelen hogy lehetne akár mást tenni. Sokszor mennék utánad , és akarok is. Mégsem megyek , még ha szavam sincs. Bűn azt érezni hogy egészen más? Tán újra éledt bennem a megfékezhetetlen vágy? A vágy. A vágy hogy uralkodni tudjak magamon és rajtad. És jobban tenném , ha azt […]

Posted by
Posted in

Varázsa kettőnk városának

Ott, ott mész te. Itt, itt megyek én. Ezek vagyunk mi. A varázsa kettőnk városának. A hely ahol maradni akarunk a hely ahol boldog minden pillanat a hely ahol te vagy a királynő, én meg a király. A varázsa kettőnk városának. Elillan a bánat egy szóra innen elmarad a szavak ütközése elhangzanak a visszafogott mondatok […]

Posted by
Posted in

1 éve

Már egy éve megszűnni látszik a tér, és idő miattad. ami most vagyok, az tőled kaptam te adtad. Te adtad azt, hogy egy jobb ember vagyok, és hogy szerethetlek ez ami nekem igazán fontos. Felépítetted önbizalmam apró várát, eltüntetted a múltam sóvájgó ködfoltját. Elástad mélyre a sötét bánatom, mindened, és mindenem áthatod. Amit irántad érzek, […]

Posted by
Posted in

Szürke Dorián

Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát. Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ. Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll. Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből […]