About Me

  1. Baranya Imre az Irodalmi Rádió szerzője.

(tanító, költő, énekes)
Kecskemét, 1986. febr. 27.

A Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola egykori tanítója. Már 12 éves koromtól érdekelt a költészet. Az első nyomtatott formában megjelenő versem, (Búcsú) a kunszentmiklósi Bakérmente c. folyóirat nyári számában láthatott napvilágot, 2000-ben. Még az év végén, kötésben jelenhettek meg első verseim, Gyermekkori verseim címen. Bár eddig nem voltam igazán termékeny költő, de örömmel töltött el, hogy gimnáziumi, majd főiskolai éveim alatt és után is, kecskeméti irodalmi estek gyakori alkotója lehettem. Jól eső érzés volt, hogy a dalszövegírás alapjait is elsajátíthattam. Bradányi Iván tanácsára születhettek olyan írásaim, melyek kiváló ékköveit képezhették zenekarunk dalainak.

További verseskötetek:
• Ifjúkori verseim (2002.)
• Szerelem háború – verses dráma (2010.)
• Érzelmek viharában (2012.)
• Önhöz (2017.)

Posted by
Posted in

Egy csésze kávé

Úgy lennék egy csésze kávé, Mit édesítesz, s felkavarsz…!: “Emelj fentebb, szám a szádé, Ha velem ébredni akarsz! Igaz, sokszor fanyar vagyok, Aránytalan; tej, s a víz. lelkedben még nyomot hagyok, …Vérnyomásom kettőtíz. Bár élénkítlek, benned élek. Ereken át vérbe jutok, Szívedbe úszva révbe érek, Kérni többet úgyse tudok!”

Posted by
Posted in

Érzelmek kicsiny boltja

Hozzám közel új bolt nyílott. Hűtőm is már régen kongott, így hát aztán felkerestem. Rohantam, míg el nem estem. Felszisszentem: „Hű, de fáj! ~ Ugyan! Térd csak! Mi az már! Hisz a test gyorsan gyógyul, – nem úgy a lélek- minek varja nem halványul. Bicegve, de odaértem. Hát, igencsak nagyot néztem! Cégérre ez volt írva: […]

Posted by
Posted in

Gyermeked

Nézz “tükörbe”, s gondolj vissza, gyermekként látni önmagad! Lásd, szemében milyen tiszta, arcán mosoly mi megragad! Nélküle mind értelmetlen, jelen, jövő, s mit megtettél. Majd pihenni vágysz a földbe, lenn.. Lelked benne tovább él!

Posted by
Posted in

Fogadj örökbe

Hol vagyok így egyedül? Szívem csak magában dobog. Lelkembe a magány ül, s szememen keresztül zokog. Én, bár hóban lépdelek, könnycseppem jéggé fagyva hull, kabátban mégis reszketek. Te kellesz mellém piszkosul! Kérlek, fogadj örökbe! Egymagamban jövőm semmi. Szívedbe had török be, adj szeretetmorzsát enni!

Posted by
Posted in

Búcsú diákjaimtól

Közös munkánk most lezárul, de eléd valami tágabb világ tárul. Amit, ha akarsz, elérsz. Mert elérhetsz bármit, csak hinned kell, magadban mélyen, szívvel, lélekkel! S ha hozzám egyszer visszatérsz, megismerném gondjaid, mondd majd büszkén dolgaid, hadd legyek én is büszke, fénylő lelked élő tükre, mely bánatodban kézen fog, s ha ragyogsz, közben rád ragyog.

Posted by
Posted in

Nincs kérdés!

Tudod Te milyen valakit igazán szeretni?! Szívedhez egyre jobban közelebb engedni? Éreztél már érintésekor bizsergést? Lábaidon átfutó reszkető remegést? Mert én igen! Tudom! Ezt soha meg nem unom! Szeretlek, s akarlak! S ha érezlek, kívánlak! Nincs kérdés! Sem kételkedés! Csak szerető karjaidban gyógyító ölelés. Ha fáj, vagy bánt valami… Te tudod lelkem igazán nyugtatni. Érted […]

Posted by
Posted in

Önhöz

Olvasta megannyi lelki vívódásom: Betegségem, vallomásom. Tisztelt …, ki e sorokat olvassa, Ön, biztosan érezte már magát lejtőn. Nem?! Nekem ugyan hazudhat, de magának ne tegye! Hadd legyek kritikus, de zokon ne vegye! Valamije mindnyájunknak fáj, mit nem oszthat meg emberi száj- mert fél, mind az a vár mit alkotott, a tett, hogy felvállalja önmagát, […]