About Me

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Brigitta vagyok, tizenhat éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

Posted by
Posted in

Hátha

Az én legjobb barátom a Hátha, Messzi földről érkezett, mégis jól megvagyok vele, Ha itt van velem, őt senki sem látja, Csak én látom őt mindig, az utcán én futok bele.   Az én legjobb barátom a Hátha, De ha meglát engem, sohasem köszön, Csak mesélni kezd, persze mi mást is csinálna, Arról, hogy hátha […]

Posted by
Posted in

Fiatal az este

Olyan fiatal még az én szívemben az este, Titkokat rejtő, és kalandra vágyó, Árnyékokat rajzol a földre a fák nyurga teste, Sötét lombjuk lobog, mint a zászló. És azt susogják: “fiatal az este”, Miközben a tücskök egy régi dalt játszanak, Azt éneklik: “még fiatal az este, És gyönyörű az égbolt, és szürkék a házfalak.” Az […]

Posted by
Posted in

Valamit kerestem a szemedben

Néhány másodperc volt csupán, Tekintetek rövid összetalálkozása, S én még most sem értem, jóval az eset után, Hogyan tud az ember valamit nézni, Hogy közben csak a lényeget ne lássa.   Mert én valamit kerestem a szemedben, Mintha tekintetemmel messzi tájra indultam volna, Hogy ami te vagy, azt mind megkeressem, De semmit sem találtam, Pedig […]

Posted by
Posted in

Fekete kő

Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, hogy megtépje a fákat, Elvitt mindent, ami megtetszett neki, Útra kélt vele öröm és bánat.   Útnak indult a tenger felé, A tengert szerette, a tengerrel játszott, Vidáman feküdt a hullámok közé, Majd odébb állt, mint aki sohasem járt ott.   Elfújta a szél a leveleket, Itt járt, […]

Posted by
Posted in

A balettáncosnő

Egy szót sem szólt, úgy beszélt, Közben ragyogtak rá a fehér, éles fények, De ő nem látott fényt, csak mindenütt zenét, Amire boldog, könnyed tánca volt az ének.   Mosolya lett minden csillogás, És ami addig szép volt, már semmit sem ért, Csak ő pompázott, ő és senki más, Éppoly gondtalan, mint aki sose félt. […]

Posted by
Posted in

Van egy kék virágom

Nem vágyom gyémántra, s nem kérek kincseket, Mert már van egy kék virágom. Egy fülledt nyári éjszakán kezdte az életet, És most kék, mint egy könnyed nyári álom, De téli fagy van, s nyílnia nem lehet, Így kékségét egyedül csak én látom.   Fiatal s gyönge, nem nyílt még soha, S hogy szép, talán csak […]

Posted by
Posted in

Az arany árnyéka

Az aranyból épített vár csak egy hazugsággyár, Ott él benne az örökké játszó kígyóbűvölő, És a mellette hömpölygő folyó minden cseppnyi hazugságnál Egyre szürkébb lesz, és egyre magasabbra nő.   Az aranyból épített vár az égig ér, S mint a csillagok az égen, vonzza a szemet, De a csillagok innen nézve aprók, A csillagok csak […]

Posted by
Posted in

Öreg kunyhó

Olyan furcsa színe van most az égnek, Olyan tompán sárga, lassan lenyugvó, És ami a kékjéből megmaradt, oda vörös csíkok égtek, És a fényüktől még látszik a távolban egy kunyhó.   Némán nevet rá ez a kis kunyhó az égre, Némán nevet, de korhadó ajtaja mégsem köszönt senkit, Hiába nyílik az a jóra és a […]

Posted by
Posted in

Ha majd visszatér a nyár

Menekültem, a föld minden mocskától menekültem, Mert nekem nem kell látszat, és mesés küllem, Csak a szárnyaim. S ha úgy is tűnik, meggyengültem, Nem igaz. Jó ez így, így a legjobb, Hogy töröttek a lábaim.   Erős szárnyú, törött lábú gólyamadár: Ez lett belőlem. Már csak arra mehetek, ahol nincsen határ, Mert minden akadály menekül […]

Posted by
Posted in

Élhettél volna

Annyira el voltál, és annyira el vagy tévedve, Óceánt kerestél a sivatagban, S haszontalan papírkésedet élezve Indultál csatába egymagadban.   A magad ellensége vagy, mindig is az voltál, Küzdöttél, s győztél miközben vesztettél, És mégis, mégis hiába harcoltál, Mert már biztosan elvérzel, végleg eltévedtél.   Haldokolsz, de közben a győzelmi zászlót lengeted, És még mindig […]