About Me

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat is szívesen írok, bár ez utóbbit inkább csak a saját szórakoztatásomra. Olvasni ritkán szoktam, mert a könyvek terén elég válogatós vagyok. Számomra elengedhetetlenül fontos, hogy egy történet ne csak élvezetes és érdekes legyen, de tartalmazzon mondanivalót is, ami egyaránt tanít és elgondolkodtat. Hiszem, hogy a szavaknak akár varázserejük is lehet, ha megfelelően bánunk velük!

Posted by
Posted in

Élhettél volna

Annyira el voltál, és annyira el vagy tévedve, Óceánt kerestél a sivatagban, S haszontalan papírkésedet élezve Indultál csatába egymagadban.   A magad ellensége vagy, mindig is az voltál, Küzdöttél, s győztél miközben vesztettél, És mégis, mégis hiába harcoltál, Mert már biztosan elvérzel, végleg eltévedtél.   Haldokolsz, de közben a győzelmi zászlót lengeted, És még mindig […]

Posted by
Posted in

Mindig ugyanott fáj

Minden zsengeség, ami tehetetlenül fonnyad el, Minden őszinte szó, ami kimondatlan marad, A száz meg száz csoda, ami senkit sem érdekel, Mindig ugyanott válik semmivé, a letagadott hibáink alatt.   Minden ki nem sírt könny és meg nem élt fájdalom, Minden félreértés mindkettő oldalon, Minden hamisra sikerült, szépnek szánt dalom Fáj. Mindig ugyanott fáj, és […]

Posted by
Posted in

Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre

Beck Brigitta: Egyszer ez az őrült város is aludni megy végre   Budapest, megöregedtél, s mégis olyan vagy, mint egy kisgyerek, Hiába csitítanak, hiába terítik rád az éj sötét leplét, nem számít neked. Budapest, te nyughatatlan, őrült város, Már magad is elhiszed, hogy nem vagy álmos!   Már magad is elhiszed minden hazugságod, s meggyújtod […]

Posted by
Posted in

Csak a vonat késett

Talán teljesen mindegy, hisz úgysem látta senki, Mert ritkán néz csak az fel, ki olyan idelenti. És én mégis láttam azt ott, a fémszín pesti éjben, Abban a furcsa, füstszagú, örök szürkeségben.   Talán teljesen mindegy, hisz úgysem érti senki, Hogy minek néz az égre, aki idelenti, Hogy minek néz az ember egy messzi repülőre, […]

Posted by
Posted in

Pont úgy

Ahogy a végtelenben nyúlik el a táj, Ahogy látjuk már, hogy sehol nincs határ, És nyomot sem hagy, úgy pusztul a tél, Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.   Ahogy a nap az égen kelleti magát, Ahogy végre halljuk már a nyár szavát, És fáradt szemünk százszor visszanéz, Úgy múlik el mind ez az […]

Posted by
Posted in

A pipacs

A pipacs nem csak egy virág. Nem, a pipacs latin nő, bordó ruhában, Szeme fekete, bőre barna és hibátlan. Mert csak a virágban nem találni hibát.   A pipacs tűz, tűz és szenvedély, Láztól ég belülről, s vörös, mint a vér. A pipacs vad, nincstelen, és szabad, Nincs benne nemesség, se gőg, se gyilkos harag. […]

Posted by

Hadd menjenek!

https://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&url=https://www.youtube.com/watch%3Fv%3DWZRKDEKko3k&ved=0ahUKEwiSvYKVppHiAhUvlIsKHbEEAKIQo7QBCCwwBA&usg=AOvVaw2oGYHUdo2j8-caB0gRYont (A megzenésítés a linkre kattintva hallgatható meg.) Beck Brigitta: Hadd menjenek! Elszalad a nyár: Így lett kitalálva. Szó nélkül lelép, Ezernyi virágot hagyva hátra. Elköszön a nap Minden áldott este. Azért teszi, hogy Bíborszínű fátylát lengethesse. Megszökik a szó Szívünk ketrecéből, S ha kiszabadul Bármi áron pusztít, rombol, széttör. Legördül a könny: Visszatarthatatlan. Érzelmek […]

Posted by
Posted in

Mese az álomról

Gyere és ülj le, Most mesélek neked. Hagyj hátra mindent, És ne mondogasd, hogy felnőtt vagy. Az csak egy szerep!   Csak légy kíváncsi, A kedvemért gyerek, Csak ennyit tégy meg, És cserébe mesélek neked. Hunyd be a szemed!   Képzelj egy várat, És mellé éjszakát, Az éjszakába Csillagot. A csillagba csodát. S halld az […]

Posted by
Posted in

Sírni bűn

Sírni bűn. Sírni nem szabad. Ezt adja át egymásnak Éveken át száz meg száz ajak.   Sírni bűn. Sírni nem szabad. Csak a gyengék sírhatnak, De a gyenge nem sír. Elszalad.   Sírni fáj, Nem sírni jobban. Azt senki sem látja, ha A szív csak lüktet, s már nem dobban.   Ne sírjál! Nem tudod, […]

Posted by
Posted in

Porsche a lakótelepen

Mint földöntúli, hazug látomás, Úgy gurult lassan, szépen, csendesen. Otthona vagy csupán egy állomás: Mi lehet számára a lakótelepen?   Jött a Porsche, a fényűző idegen, Jött, de nem szállt föl utána a por se, Csak pár tekintet meredt rá hidegen, Akik nem láthatták még az autóst sem.   Mert fekete volt a Porsche ablaka, […]