About Me

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Brigitta, ez a nevem.
Fehérvár a szülőhelyem.
Ott játszottam játszótéren,
Futkároztam hóesésben.
Megtanultam biciklizni,
A szép mesét mind elhinni,
A jó verset meghallgatni,
Óvodában elszavalni.

Most már Budapesten élek.
Füzetemben mind leírva
Rímelnek a szép emlékek.
Becses korom tizennégy
Borzasztóan hosszú év,
És a bemutatkozáshoz
Ennyi szöveg épp elég.

Posted by
Posted in

Mese az álomról

Gyere és ülj le, Most mesélek neked. Hagyj hátra mindent, És ne mondogasd, hogy felnőtt vagy. Az csak egy szerep!   Csak légy kíváncsi, A kedvemért gyerek, Csak ennyit tégy meg, És cserébe mesélek neked. Hunyd be a szemed!   Képzelj egy várat, És mellé éjszakát, Az éjszakába Csillagot. A csillagba csodát. S halld az […]

Posted by
Posted in

Sírni bűn

Sírni bűn. Sírni nem szabad. Ezt adja át egymásnak Éveken át száz meg száz ajak.   Sírni bűn. Sírni nem szabad. Csak a gyengék sírhatnak, De a gyenge nem sír. Elszalad.   Sírni fáj, Nem sírni jobban. Azt senki sem látja, ha A szív csak lüktet, s már nem dobban.   Ne sírjál! Nem tudod, […]

Posted by
Posted in

Porsche a lakótelepen

Mint földöntúli, hazug látomás, Úgy gurult lassan, szépen, csendesen. Otthona vagy csupán egy állomás: Mi lehet számára a lakótelepen?   Jött a Porsche, a fényűző idegen, Jött, de nem szállt föl utána a por se, Csak pár tekintet meredt rá hidegen, Akik nem láthatták még az autóst sem.   Mert fekete volt a Porsche ablaka, […]

Posted by
Posted in

Látni végre

Menjünk! Induljunk el a nyárba, Csillagtalan éjszakába, Behunyt szemmel vaksötétbe, S látni fogunk. Látni végre!   Induljunk messzi forróságba, Szenvedéllyel fűtött lázba, Induljunk a néma éjbe, Hadd hallhassunk újra, végre!   Hadd hallgassuk a büszke csendet, Mikor már mások nem figyelnek, És hadd nézzük a szívünk mélyét, A szeretetnek tompa fényét.   Aztán csak táncoljunk […]

Posted by
Posted in

Szalad a távol

Szalad a távol… Fúj a szél. Nézem. A messzeség Ott véget ér, Ahol már nem érthetem meg, csak érzem.   Lüktet a város, Bár fagyott. Furcsa. Úgy akarom, Hogy láthasson Forróságot, aki még látni tudja.   Acélos minden… Kőkemény. Hideg. Értem én Hogy zord a tél, De ez a búskomorság mégis minek?   Megfásult arcok… […]

Posted by
Posted in

Rózsadombi villák

Rózsadombi villák, Rózsadombi népek, Rózsadombi fák hajolnak Rózsadombi szélnek.   Rózsadombi villák, Nem is vagytok szépek! Az eget köszöntitek, De épp a földig értek.   Rózsadombi álmok, Ragyogó remények, Rózsadombi emberek, A pénz az mind tiétek!   Rózsadombi utcák, Rózsadombi élet, Rideg, s büszke csend A rózsadombi ének.   Rózsadombi buszból A rózsadombra nézek. Rózsadombi […]

Posted by
Posted in

Ez maradt utána

Nyugodt volt minden. A táj, ami örökkön hallgatag. S az arc, amely oly szép, hogy tán nincsen. Ilyen csend ez. Először békét teremt, majd magára hagy.   Tűzként érkezett. Pusztított és parázzsá változott. Valóval harcolt, álmot kergetett. Aztán elmenekült volna, de miattam már nem tudott.   Furcsa küzdelem. Ez volt ő, a rohanó őrület. Csak […]

Posted by
Posted in

Budapest

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]

Posted by
Posted in

Nem hiszek neked

Azt mondod, ez a lényeg: A kecsegtető, szép ígéret, Az édes szó, mint remek méreg.   Azt mondod, ez a lényeg, Hogy mit mondanak, mennyit érek. Hogy mit hazudnak, mit beszélnek.   Azt állítod, rossz vagyok. Nem hiszek, már hinni nem tudok. S te azt gondolod, most rossz vagyok.   Mondd, láttál már csillagot? Olyan […]

Posted by
Posted in

Egy szabad gerle

Izzik a nap, csak parázslik egyre, Perzsel a nyár, s a nyárfán egy gerle. Kurrog a gerle, nem hallja más, Csak egy szomorú, magányos ház.   Lüktet a nap, majd gyűlik a felleg, Süvít a szél, és fölszáll a gerle. Repül a gerle, pont oda száll, Ahol a ház erős fala áll.   Égnek könnye […]