About Me

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Brigitta, ez a nevem.
Fehérvár a szülőhelyem.
Ott játszottam játszótéren,
Futkároztam hóesésben.
Megtanultam biciklizni,
A szép mesét mind elhinni,
A jó verset meghallgatni,
Óvodában elszavalni.

Most már Budapesten élek.
Füzetemben mind leírva
Rímelnek a szép emlékek.
Becses korom tizennégy
Borzasztóan hosszú év,
És a bemutatkozáshoz
Ennyi szöveg épp elég.

Posted by
Posted in

Rózsadombi villák

Rózsadombi villák, Rózsadombi népek, Rózsadombi fák hajolnak Rózsadombi szélnek.   Rózsadombi villák, Nem is vagytok szépek! Az eget köszöntitek, De épp a földig értek.   Rózsadombi álmok, Ragyogó remények, Rózsadombi emberek, A pénz az mind tiétek!   Rózsadombi utcák, Rózsadombi élet, Rideg, s büszke csend A rózsadombi ének.   Rózsadombi buszból A rózsadombra nézek. Rózsadombi […]

Posted by
Posted in

Ez maradt utána

Nyugodt volt minden. A táj, ami örökkön hallgatag. S az arc, amely oly szép, hogy tán nincsen. Ilyen csend ez. Először békét teremt, majd magára hagy.   Tűzként érkezett. Pusztított és parázzsá változott. Valóval harcolt, álmot kergetett. Aztán elmenekült volna, de miattam már nem tudott.   Furcsa küzdelem. Ez volt ő, a rohanó őrület. Csak […]

Posted by
Posted in

Budapest

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]

Posted by
Posted in

Nem hiszek neked

Azt mondod, ez a lényeg: A kecsegtető, szép ígéret, Az édes szó, mint remek méreg.   Azt mondod, ez a lényeg, Hogy mit mondanak, mennyit érek. Hogy mit hazudnak, mit beszélnek.   Azt állítod, rossz vagyok. Nem hiszek, már hinni nem tudok. S te azt gondolod, most rossz vagyok.   Mondd, láttál már csillagot? Olyan […]

Posted by
Posted in

Egy szabad gerle

Izzik a nap, csak parázslik egyre, Perzsel a nyár, s a nyárfán egy gerle. Kurrog a gerle, nem hallja más, Csak egy szomorú, magányos ház.   Lüktet a nap, majd gyűlik a felleg, Süvít a szél, és fölszáll a gerle. Repül a gerle, pont oda száll, Ahol a ház erős fala áll.   Égnek könnye […]

Posted by
Posted in

Jegesmedve

Havas-jeges, messzi tájon: Alaszkában élt egy medve. Régen fekete szőrmét hordott, De azt egy erős mosópor kifehérítette.   Tehát havas-jeges, messzi tájon Lakott a hófehér medve, És egy havas-jeges esti órán Beszélgetni támadt kedve.   Havas-jeges kunyhójától Nem messze lakott a fóka, Csak annyi volt a baj, Hogy a fóka nem tudott róla.   És […]

Posted by
Posted in

Viharban madárdal

Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján.   Villámok sújtanak: Fényesek. Mindenhol sötét köd: Vészjósló. Ki gyáva, azonnal Elmehet. Röppen egy madárraj: Száguldó.   Én mégis hallok egy Éneket. Magas fa tetején Béke van. Veréb dala üti Szívemet: Énekel a világ […]

Posted by
Posted in

Sorsdöntő találkozás

Már régóta dolgoztak, de még mindig félhomály volt. Imre bácsi nagyot nyelt a hűvös levegőből, majd a járdaszegély mellett álló fának támasztotta régi, kopott seprűjét. – Mennyi az idő? – kérdezte kollégái felé fordulva. – Az órám szerint negyed nyolc – válaszolta az egyik. – Percre pontosan? – Miért akarod percre pontosan tudni? Talán randid […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

Anya, anya! Meglepetés! Virág nincs, Az úgyis kevés.   Illetve a baj Csak annyi: Tegnap bezárt a bolt S most nincs mit adni.   De elmondom, Mi mindent veszek neked, Ha a lottón egyszer Végre nyerek.   Beszerzek egy Pónilovat. Nem is egyet! Nagyon sokat!   Megveszem a Lépcsőházat. Ezt, és mellé Még néhányat.   […]

Posted by
Posted in

Tolvajok

Minden, a néma messzeségben… Halk csobbanás, S halványan csillanó vágyképek. Nap melege, Bódító fényáradat. Tovaszárnyaló képzelet, Egy élet, És megannyi gondolat.   Furcsán tátongó titokzatos űr: Oly végtelen. Egy percnyi csend, mi világunkból Megmaradt. Határtalan, kis darab. Szemeink csak néznek, De közben Valami más elszalad.   S csak ülünk, miközben Múlandó életünk Folyékony tükrébe révedünk. […]