About Me

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője.

Beck Brigitta, ez a nevem.
Fehérvár a szülőhelyem.
Ott játszottam játszótéren,
Futkároztam hóesésben.
Megtanultam biciklizni,
A szép mesét mind elhinni,
A jó verset meghallgatni,
Óvodában elszavalni.

Most már Budapesten élek.
Füzetemben mind leírva
Rímelnek a szép emlékek.
Becses korom tizennégy
Borzasztóan hosszú év,
És a bemutatkozáshoz
Ennyi szöveg épp elég.

Posted by
Posted in

Jegesmedve

Havas-jeges, messzi tájon: Alaszkában élt egy medve. Régen fekete szőrmét hordott, De azt egy erős mosópor kifehérítette.   Tehát havas-jeges, messzi tájon Lakott a hófehér medve, És egy havas-jeges esti órán Beszélgetni támadt kedve.   Havas-jeges kunyhójától Nem messze lakott a fóka, Csak annyi volt a baj, Hogy a fóka nem tudott róla.   És […]

Posted by
Posted in

Viharban madárdal

Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján.   Villámok sújtanak: Fényesek. Mindenhol sötét köd: Vészjósló. Ki gyáva, azonnal Elmehet. Röppen egy madárraj: Száguldó.   Én mégis hallok egy Éneket. Magas fa tetején Béke van. Veréb dala üti Szívemet: Énekel a világ […]

Posted by
Posted in

Sorsdöntő találkozás

Már régóta dolgoztak, de még mindig félhomály volt. Imre bácsi nagyot nyelt a hűvös levegőből, majd a járdaszegély mellett álló fának támasztotta régi, kopott seprűjét. – Mennyi az idő? – kérdezte kollégái felé fordulva. – Az órám szerint negyed nyolc – válaszolta az egyik. – Percre pontosan? – Miért akarod percre pontosan tudni? Talán randid […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

Anya, anya! Meglepetés! Virág nincs, Az úgyis kevés.   Illetve a baj Csak annyi: Tegnap bezárt a bolt S most nincs mit adni.   De elmondom, Mi mindent veszek neked, Ha a lottón egyszer Végre nyerek.   Beszerzek egy Pónilovat. Nem is egyet! Nagyon sokat!   Megveszem a Lépcsőházat. Ezt, és mellé Még néhányat.   […]

Posted by
Posted in

Tolvajok

Minden, a néma messzeségben… Halk csobbanás, S halványan csillanó vágyképek. Nap melege, Bódító fényáradat. Tovaszárnyaló képzelet, Egy élet, És megannyi gondolat.   Furcsán tátongó titokzatos űr: Oly végtelen. Egy percnyi csend, mi világunkból Megmaradt. Határtalan, kis darab. Szemeink csak néznek, De közben Valami más elszalad.   S csak ülünk, miközben Múlandó életünk Folyékony tükrébe révedünk. […]

Posted by
Posted in

Hold

Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat.   Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok.   Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]

Posted by
Posted in

Néma hazugság

Emlékszel még? Pillantás volt. Bénítóan Elvarázsolt.   Sokkot kaptam. Ledermedtem. Megégetett, De szerettem.   Mosolyogtál És fegyverem Földre hullott. Már nem lelem.   Megkötöztél, Pedig nem is Szóltál hozzám. Rossz vagy te is.   Rossz boszorkány, Te nem szenvedsz. Bűbájoddal Tűkre fektetsz.   Meg is fojthatsz. Bármit lehet. Amit teszel, Értem teszed.   Pont ezt […]

Posted by
Posted in

Ez volt, ez lesz

Jeges tó, fagyott víz, Csizmás láb, hideg kéz, Havas föld és kopasz fák, Kopár, mégis csodaszép Télen a ledermedt világ. Zsenge fű és kismadár, Zöld mezőn egy vadvirág Bontogatja szirmait, Mint pillangó a szárnyait Egy tavaszi eső után. Nevetés, csobbanó víz, Hűs koktél a kezekben, Napsütés és napsütés… Amit mindig szerettem: Mosolyogni ebben a tikkasztó […]

Posted by
Posted in

Hirtelen jött gazdagság

Van egy falu, valahol nagyon messze. Olyan távol, hogy talán még azok sem találnának el oda, akik egész életükben ezt a helyet keresik. Történt egyszer, hogy egy kis család éppen ezt a falut találta legmegfelelőbbnek a letelepedésre. Így hát vásároltak ott egy házat és egy telket, és be is költöztek. A lakás tökéletes volt, de […]

Posted by
Posted in

Maradnék

Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos ablak, lakótelep Láthatom még rengeteget. Utcán eldobált szemetek Láttam azt is, épp eleget.   Nyár végi hűvös este Szemem ablakból megleste, Ahogy a távoli sorház mögött Szürke felhő mindent odébb […]